A Szerelem Óceánja 2. rész

A vacsora ugyanúgy telt mint mindig. A szülők jelentéktelen dolgokról beszélgettek Adell pedig olyan intenzíven bámulta Billt hogy már ő érezte magát kényelmetlenül. Mivel a szüleinek sikerült becsípniük ezért Strausséknál aludtak. Bill gyorsan döntött és a házukból hívatott mindenki tudta nélkül egy szolgálót.
-Bill-szólt utána Adell. Bill bármennyre is nehezére esett mégis megfordult. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy a lány nyomulását tűrje.
-Nincs kedved bejönni a szobámba?-kérdezte a lány egy csábító mosoly kíséretében
-Kedvem van. Energiám nincs. Ne haragudj Adell de semmi energiám nincs már. Csak aludni akarok.
-Oh...hát rendben. Azért ha meggondolnád magad tudod hogy hol találsz.-ezzel Adell megfordult és lassú, nagyon lassú mozdulatokkal bement a szobájába. 'Biztos hogy nem foglak ma este keresni Adell erre mérget vehetsz.'
1 órával később Bill már az épület aljában várta a szolga érkezését. A hintó begördult, de abból egy szolgálólány lépett ki és sietett Billhez.
-Hát te?-kérdezte a lányt miután az meghajolt előtte.
-Uram kérettél egy szolgát és...engem küldtek.-válaszolta a lány lehajtott fejjel és nagyon halkan.
-De hát te lány vagy.
-Igen uram. ha egy férfira van szüksége akkor visszamehetek és küldök egy fiút.
-Nem. Az túl sok idő. Vedd le a ruhádat.
-Miért?-kérdezte a lány megszeppenve
-Mert azt parancsoltam. Nyugodj meg nem leszel meztelen megkapod egy éjszakára az én ruháim. Menj hátra ott levetkőzhetsz. A lány úgy is tett majd pár perc múlva visszatért bugyiban és ruháját a melléhez szorította. Leszegett fejjel állt Bill ellőtt és ki volt pirulva. Bill elvette tőle a ruháit minek következtében egy pillanatig láthatóvá váltak a mellei de Bill gyorsan levette a kabátját ás lány vállára terítette aki egyből eltakarta magát.
-Várj itt. Mindjárt jövök-mondta majd ott hagyta a piruló szolgálólányt.  csak remélni tudta hogy senki sem támad rá a lányra mert akkor neki kell megvédenie ami női ruhában egy nehéz lett volna. Pár perc múlva tért vissza női cselédruhában és az ő ruháit a lánynak adta aki gyorsan belebújt a pompás darabokba.
-Uram....
-Csend! Mondom a tervet. Én ma kiszököm a mulatságba. Reggelre visszaérek. Te úgy is hasonlítasz rám. Felmész a szobámba és alszol. Fontos bárki jön be a szobámba mondd azt, hogy álmos vagy és hogy hagyjanak de próbáld utánozni a hangom. Reggel még alkonyat előtt gyere le ugyan ide. Itt majd visszacseréljük a ruhákat te pedig visszamész a házunkba a hintóval. Érthető voltam?
-Igen
-Remek. Ó és még valami-fordult vissza Bill- ha bárkinek beszélni mersz erről a fejed grulni fog a nyakadról érhető voltam?
-Igen uram.
-Csodás. Jó éjszakát.
-Jó éjszakát uram.

Bill már nem volt messze a mulatságtól már hallotta a zenét és  érezte a levegőben az alkoholt. Izgatott volt. Nagyon is. Kényelmetlenül érezte magát a női ruhákban de ez akkor már nem nagyon érdekelte. És akkor végre megérkezett. A helyre amit eddig csak nézett és ahova mindig is el akart jutni. El jutott a mulatságba! Végre. El indult hát a tömegben és hálát adott Istennek azért amiért nem lánynak született mert ez a cselédruha nagyon kényelmetlen volt főleg akkor amikor részeg férfiakon kellett átverekedni. Ahogy a tér közepe felé egyszer csak annyit érzett hogy egy mellkas erősen neki ütközik és hogy a földön ül.
-Jajj ne haragudj! Segítek felállni.-nyújtotta a kezét egyből egy raszta hajú fiatalember. Bill mosolyogva elfogadta a segítséget és felállt.
-Jól vagy? Ugye nem ütötted meg magad?
-Nem köszönöm.-felelte Bill illedelmesen. A szülei azt mondták neki, hogy csak a gazdagokkal legyen illedelmes és a szegényeket tapossa el . Bill ezt hülyeségnek tartotta és ez volt az egyetlen dolog amit nyíltan elutasított. A többit csak gondolatban. Bill úgy gondolta hogy minden ember pénzt és rangot leszámítva ugyanolyanok és ugyan azt a bánás módot érdemelte.
-Új lány vagy itt? Még nem láttalak.-mondta a fiú. Lány. Na igen. Bill most lány volt.
-Hát...igen nem rég érkeztem ami azt illeti. A nevem Bi őőő......Billy! Igen. A nevem Billy.
-Szép neved van. Az enyém Tom. Hé Billy tényleg sajnálom hogy fellöktelek. Szeretném jóvá tenni.
-Nem kell Tom tényleg. Nem történt olyan nagy dolog.
-De én szeretném.
-Hát öhm...mire gondoltál?
-Veled tartanék a mulatságba gondolom mivel új vagy nem tudhatod, de egy lánynak nem a legajánlatosabb egyedül lennie részeg férfiak tengerében ha érted hogy mire gondolok
-Oh hogy....oh- tényleg. Bill erre nem is gondolt. Még csak az kéne hogy egy csapat férfi elkapja és hogy megtudják hogy Bill lába között egy kicsit több van mint amire ők gondolnak.
-Rendben. Elfogadom a testőrséget.-Tom erre felnevetett és átfogta Bill vállait majd elindultak. Nagyon sokat nevettek együtt. Billel nagyon kedvesek voltak az emberek. kapott perecet és sört is de arra figyelt hogy egynél ne igyon többet végülis nem akar lebukni. Csak remélni tudta hogy a szolgálólány még nem bukott le de ez volt azokban a percekben az utolsó gondolata. Tom nagyon kedves volt vele.
-Gyere Billy menjünk táncolni!-kiáltotta Tom és elkezdte Billt behúzni a táncoló tömeg közepébe.
-Tom! Tom! Én nem tudok táncolni.-ez nem volt teljesen igaz. Bill mint minden arisztokrata természetesen tudott táncolni de csak olyan táncokat amiket a bálokon táncolnak. Ez a társas tánc neki teljesen idegen volt.
-Nem baj most majd megtanulod. Hidd el nem nagy tudomány.-mondta és ezzel már be is rántotta Billt a tömegbe és elkezdtek táncolni. Bill tényleg hamar belejött. Az elején még egy kicsit bizonytalan volt de aztán ahogy kézről-kézre járt egyre magabiztosabb lett és a végén már nevetett is. Egy idő után ezt is megunták és Tommal az oldalán nevetve tovább mentek és egy kis tavacskához értek ahol még hallották a zenét de már nem volt ott senki.
-Tom. Hány óra van?
-Nemsokára alkonyat. Miért?
-Úristen! Már régen otthon kéne lennem! Kicsit soká maradtam. Ne haragudj de most azonnal el kell indulnom haza.
-Oh hát rendben. Holnap tudunk találkozni?
-Holnap nem de mondjuk öhm...egy hét múlva itt késő délután?-kérdezte Bill sietősen. Minél előbb hazaért annál kisebb esélye volt a lebukásnak.
-Redben. Szia Billy.
-Szia Tom és Tom-kiáltott utána Bill mire Tom kíváncsian hátra fordult- köszönöm hogy elkísértél és nem hagytad hogy bajom essen.
-Semmiség. Na siess haza nehogy bajba kerülj. Szia.
-Szia.-mondta Bill majd elindult a Strauss házhoz. 'Ez volt életem legjobb napja.'

Megjegyzések

  1. Hello, tetszik a blogod, főleg ez a történet,nagyon egyedi, várom a folytatást!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök annak hogy tetszik. Én már régóta olvasom a te blogodat :) a folytatással igyekszem, és remélem hogy hamarosan te is folytatod a történeted :) köszönöm a kommentet :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bon Appétit 2.rész

Bon Appétit 1.rész

Addicted to drugs 1. rész