A Szerelem Óceánja 4. rész

Sziasztok! Igen, igen tudom, hogy rég hoztam új részt de lusta voltam :) most viszont beteg vagyok úgyhogy van időm bőven. Szeretném megköszönni a visszajelzéseket amiket a részek után kapok jól esik :) Jó olvasást.


Egy héttel  az eset után a Kaulitz család a hintóban ült és a Strauss villába tartottak azért, hogy Bill bocsánatot kérjen a menyasszonyától. Bill és az apja közötti viszony azóta sem enyhült. Bill látta, hogy Jörg őt nézi eléggé szúrós tekintettel,de még csak szóra sem méltatta. Helyette inkább összefonta maga előtt a karjait és kinézett az ablakon. Az egyetlen aki mérges lehet az Bill hisz őt rágalmazták meg. És nem sokára bocsánatot kell kérnie attól a nőszemélytől! Bill valahányszor csak rá gondolt dühös lett és legszívesebben földhöz vágott volna valamit. Az anyja az út alatt többször is megpróbált beszélgetést kezdeményezni, sikertelenül. Mikor megérkeztek Bill még dühösebb lett de minden mérgét le kellett nyelnie. Igazából megfordult a fejében az hogy direkt elszúrja a bocsánatkérést és akkor nem lesz esküvő de nem akarta szégyenbe hozni az apját. Hisz már így is mindenki róluk beszél.
-Örülök hogy újra látjuk egymást.-mondta Adell apja sokkal inkább a szüleinek. Látszólag mérges Billre amiért 'bántotta' a lányát.-Akkor fáradjatok beljebb-invitálta őket beljebb Adell apja. Egyből a nappaliba mentek ahol Adell és az édesanyja várták őket. Adell szeme ki volt sírva és az anyja úgy kapaszkodott a lányába mintha az élete múlna rajta. Az édesanyján látszott hogy félti a lányát míg az édesapja sokkal inkább volt dühös. Miután meghajoltak Bill szó nélkül oda ment majd kezet csókolt először az anyának aztán Adellnek majd anélkül hogy bárkinek a szemébe nézett elkezdte a monológját.
-Adell bocsáss meg nekem a szégyenteljes viselkedésemért magam sem értem hogy mi ütött belém de minden egyes mozdulatomat megbántam. Nem viselkedtem elég hűen a családomhoz, a nevemhez és a menyasszonyomhoz akivel maga az Isten ajándékozott meg de szavamra ilyen többet nem fordul elő. Bűneimet megbántam elégszer de számomra a legnagyobb szenvedés amikor a könny áztatta arcodra nézek. Bocsáss meg nekem.-mondta Bill és úgy tett mintha tényleg bánná pedig valójában elképesztően dühös volt.
-Megbocsájtok Bill.-mondta Adell és kezet nyújtott Billnek. Bill egyből térdre ereszkedett előtte és megcsókolta a kezét majd felállt és az aggodalmas szülőkhöz fordult.
-Maguknak pedig ígérem hogy nem fogok még egyszer hibázni és a tenyeremen fogom hordozni a lányukat. Tudom, és megértem hogy most elvesztettem a bizalmukat de be fogom maguknak bizonyítani hogy méltó vagyok a lányukhoz.
-Remélem Bill, remélem.-felelte Gordon, Adell apja
-Nos akkor a csatabárd elásva induljunk a társalgóba.-ajánlotta Jörg. Erre mind csak bólintottak és elindultak azonban Bill elkapta Adell karját és gyengéden visszahúzta magához.
-Remélem, hogy a jövetelem előtt elmentél gyónni mert az amit most tettél az, hogy eljátszottad az ártatlant az nagyon nem igazságos!-mondta Bill halkan, de indulatosan
-Ugyan Bill minek törődjünk ezzel tovább hm? Még pár hónap és házasok leszünk. Tudom jól hogy te fele annyira sem akarod ezt az esküvőt mint amennyire én de amikor házasok leszünk már nem tudsz majd kibújni a kötelességeid alól.
-Sosem bújtam ki alóluk!
-Remek akkor gondolom ennek fényében azt is tudod, hogy az esküvő után az is kötelességeid közé fog majd tartozni hogy engem boldoggá tegyél. Igaz?-kérdezte Adell felhúzott szemöldökkel
-Igaz.-felelte Bill beletörődötten.
-Tudod sokat gondolkodtam hogy miért nem akarod az esküvőt. Először azt hittem hogy valaki más van a szívedben de én folyton lekötöttem az idődet úgy hogy az nem lehetséges. Mi a bajod velem Bill? Miért nem akarsz elvenni?-kérdezte a lány talán kicsit szomorúan is. Bill elengedte a karját és összevont szemöldökkel hátat fordított Adellnek.
-Adell nincs veled semmi bajom. Én csak.....egyszerűen nem így terveztem érted?-fordult a lány felé kétségbe esetten Bill
-Hát persze hogy értem de már úgy is mindegy mert házasságra lépünk-Adell minden egyes szavánál közelebb és közelebb lépett Billhez-már alig várom a nászéjszakánkat-súgta Bill fülébe lány majd mosolyogva elsétált.Bill fújtatva követte a lányt az ebédlőbe.
-Hol voltatok?-kérdezte Jörg a fiát miután Bill helyet foglalt mellette.
-A nappaliban beszélgettünk az esküvőről.-felelte a fiú
-Valóban? És pontosabban miről volt szó?-érdeklődött most Gordon
-Csak arról hogy mennyire várjuk már mindketten.-felelte Adell miközben elmosolyodott
-Apám mikor megyünk haza? Nekem ma még lenne dolgom.-mondta Bill az apjának szándékosan hangosabban a kelleténél
-El tudom képzelni hogy mennyire elfoglalt lehetsz-mondta Gordon szemrehányóan. Bill lassan rá emelte a tekintetét majd elmosolyodott
-Az vagyok. Önnel ellentétben.-felelte Bill és látta hogy Gordon arcszíne néhány másodperc alatt a normálisból vörössé változik majd felpattan a helyéről és emelt hangon megszólal
-Azt hiszem jobb lenne ha tényleg mennétek. Főleg te Bill!
-Gordon, kérlek, Bill- Tartsd meg Jörg és menjetek haza!-mondta indulatosan Gordon. Jörg megragadta a fia karját és szinte rángatta őt a hintóig amibe szintén csak úgy behajította.
-Ezt nem tudom elhinni! Végre békültetek erre az egészet elrontod! Ezt most miért kellett hm? Olyan nehéz lett volna szótlannak maradnod?-vonta kérdőre a fiát Jörg szintén vörös fejjel
-Apám ő provokált! Minek szól bele abba, hogy én mennyire vagyok elfoglalt?
-Azért Bill mert a szakácsuk egész reggel azzal fáradozott, hogy a mi nyavalyás ebédünket elkészítse! Neked hogy esne, hogy meghínál valakit ebédre és még az étel előtt közölné, hogy neki ma még más dolga is van? Egyépként ha már itt tartunk. Mi az ami olyan fontos hogy meg kell miatta bántanod az jövendőbeli apósod?
-Találkozom valakivel.
-Tudni sem akarom hogy kivel és tudod hogy miért nem? Mert nem fogsz vele találkozni bárki is az!-tulajdonképpen ezzel Jörg nem igazán lepte meg a fekete hajút ugyanis ő már eleve nem úgy tervezte hogy csak úgy lazán kisétál. Ő már eleve ki akart szökni.
-Rendben apám.....-felelte Bill és úgy tett, mint aki lemondott az estéről. Miután megérkeztek Bill egyből felvonult és úgy tett mint aki bánja a tettét de valójában behívatta a azt a szolgálólányt akitől múltkor ruhát cserélt.
-Uram mit parancsol?-kérdezte a lány egy meghajolás után
-Ma ugyanúgy ruhát fogunk cserélni. Viszont ma hajnali háromkor le kell jönnöd a kapuhoz ahol visszacseréljük. Ezen kívül ugyanaz a feladatod mint ami múltkor érthető?
-Igen uram.
-Remek menj a fürdőbe ott van az éjszakai ruhám vedd fel-utasította a szolgát aki szó nélkül tette amit Bill parancsolt. Pár perc múlva már készen is voltak. Bill elindult miközben erősen a padlót nézte és szerencsére senki sem vette észre a kapuőröket kivéve.
-Hé te! Hova mész?-lépett mellé az őr. Bill ránézett és amikor az őr meglátta, hogy ki áll előtte először elkerekedtek a szemei majd meghajolt.
-Uram..
-Ha erről bárkinek is szól főleg az apámnak, akkor saját kezemmel fojtalak meg megértetted?
-Igen uram.-felelte az őr visszatartva a nevetését. Bill csak a szemét forgatta és ment tovább oda a partrészhez ahol Tommal fog találkozni. Az ő házuktól számítva az út egy kicsit hosszabb volt mint a Strauss villától nézve, de egy 20 perc múlva meg is érkezett. Tom a tó partján ült és éppen kacsázott. Bill oda ment és leült mellé.
-Szia Tom.-köszönt barátságosan
-Szia Billy-köszönt szintén jó kedvűen Tom. Bill először meglepődött azon hogy Billy-nek hívták de aztán eszébe jutott hogy ezt hazudta múltkor Tomnak. Na igen az első barátsága egyből hazugságokra épül. Pfff....
-Hogy vagy Billy? Egyáltalán nem is láttalak a héten. Pedig azt hittem hogy azért néha látjuk egymást.-mondta Tom. Bill hirtelen nem tudta mit mondjon erre. A legjobb az lenne, ha elmondaná neki az igazságot de Tom mit gondolna róla? Azt hogy hazug? Hogy csak egy arisztokrata aki szándékosan át akarj verni? És ha arra is rájön hogy Billy valójában Bill? Na nem az nem történhet meg! Billnek végre lesz egy normális barátja ezt most nem szúrhatja el!
-Nem is mert az egyik villában dolgozom mint szobalány. Az édesanyámat és a húgomat segítem a pénzből akik egyépként szintén ott dolgoznak.
-Akkor már értem hogy múltkor miért mentél haza az aranyúton.
-Aranyút?
-Itt így nevezzük a gazdag negyedeket magát az elitet pedig aranyásónak. Nagyon vicces tud lenni amikor egy évben egyszer egy gazdag kocsi ki gördül közénk és nem értik hogy kik azok az aranyásók.-mesélte nevetve Tom
-Ja gondolom.- felelte Bill kényelmetlenül. Nem is tudta hogy a köznépnek ilyen rossz róluk a megítélése.
-Egyépként melyik villában dolgozol?
-A Kaulitz villában.
-Jaj te szegény teremtés!-fakadt ki Tom
-Ezt most miért mondod?
-Jörg Kaulitz állítólag kegyetlen ember. A fiát is embertelen ahogy neveli. Két éves voltam amikor a fiuk megszületett. Addig mindig arra vágytam, hogy mi is olyan gazdagok legyünk mint ők de amikor nagyobb lettem és ő is nőtt fel akkor hallottam hogy milyen szigor veszi őt körbe. Utána örültem hogy én hozzá képest milyen szabad vagyok. Hogy is hívják?
-Bill. Bill Kaulitz.-felelte Bill nagyon, nagyon halkan..
-Ja igen tényleg. Állítólag vasláncokon tartja őt és csak az érdekli hogy a fia mit csinál. Mással már nem is foglalkozik. Azt mondják hogy enni sem kap azért olyan sovány szegény. Nem tudom, hogy ebből mennyi  igaz hiszen sosem láttam őket.
-Hát annyira azért nem rossz a helyzet. Az tény, hogy hogy az apja szigorú de nem a fiával van elfoglalva mindig és enni is kap rendesen. És nem, nincs vasláncokon.-nevetett Bill. Az emberek fantáziája néha nagyon nagy formákat ölt.
-Igen ebben én sem hittem. Most pedig kiházasítja a fiát. Állítólag Bill vagy ki nem is szereti a menyasszonyát annak ellenére, hogy már kiskoruktól kezdve együtt vannak. Ez igaz?
-.....igaz...és neked mi a véleményed Billről?-kérdezte a fiú. Őszintén érdekelte hogy Tom mit gondol róla és csar remélte hogy semmi rosszat.
-Hát...nincs miért utálnom. De nem is szeretem. Egyik aranyásót sem szeretem és őszintén nem igazán ismerném meg mert biztos ugyanolyan arrogáns mint az apja.-Bill szívesen elmondta volna az igazat de inkább hallgatott. -Na mindegy ne beszéljünk erről többet. Úgy kell neki. Inkább mesélj magadról. Mivan például az apáddal?
-Hát születésen előtt elhagyott. Állítólag egy katona volt aki meghalt mielőtt megszülettem volna.A húgommal csak fél testvérek vagyunk. Na és neked hogy megy a sorod?
-Hát nekem testvérem az igaz, de én is a családomnak segítek. Mi parasztok vagyunk. A mezőn dolgozok. Tudod, fizikai munkát de egyszer majd szeretnék meggazdagodni. Meg akarom mutatni az aranyásóknak hogy az, hogy valaki szegénynek született az nem jelenti azt hogy nem halhat meg gazdagként. Mert azok az idióták ott mind ezt gondolják.-mutatott Tom az aranyút felé
-Nem nem mind. Bill nem.
-Hogyan?
-Párszor már beszélgettünk és ő is úgy gondolja a dolgokat mint te. És egyáltalán nem arrogáns.
-Hmm legalább egy aranyásó nem olyan rossz.
-Igen....nem megyünk fürdeni a tóba?-kérdezte Bill már teljesen rájuk sötétedett
-Ez egy jó ötlet.-mondta Tom és már be is ugrott a vízbe. Bill azért egy kicsit lassabban haladt szintenként ment beljebb majd annyit érzett, hogy valaki megfogja a csípőjét ás a vízbe nyomja. Bill prüszkölve jött fel a víz alól, és Tom nevetve fogta meg a kezét és húzta beljebb.
-Sajnálom.-mondta Tom
-Se...semmi baj.-felelte Bill  vacogva.
-Csak nem fázol?-Bill nem válaszolt de nem is kellett hisz az össze koccanó fogai mindent megválaszoltak. Tom nevetve ölelte át. A tó vize nem volt annyira mély, még itt a tó közepén is leért a lábuk. Perceken át álltak a vízben összeölelkezve.
-Tom?
-Hmm?-Bill egy kicsit távolabb húzódott és mélyen a Tom szemébe nézett aztán....aztán arcon fröcskölte őt egy adag vízzel. Tom felnevetett aztán visszafröcskölt és nevetve  folytatták ezt a játékot percekig. Aztán...aztán Tom egy hirtelen ötlettől vezérelve magához húzta Billt és átölelte a derekát. A Hold már felkelt és megvilágította mindkettejük arcát és az arcukon lévő vízcseppek gyémántként ragyogtak. Hogy ki csókolt először? Szerintem maguk sem tudják. Csak hagyták hogy összeérjenek az ajkaik. Nyelvüket még nem vették használatba, éppen elég volt az is, hogy érezték egymás száját. A bőr a bőrhöz kontaktus Bill szerint nagyszerű volt. Addig csókolták egymást amíg a levegő forróvá nem vált kettejük között majd a csók után csak néztek egymás szemébe.
-szerintem menjünk ki. A végén még halálra fagysz.-mondta Tom. Bill csak bólintott egy aprót és elindultak a part felé. Mikor kiértek a szél elkezdett fújni és Bill tényleg fázni kezdett és hallotta Tom vacogását is.
-Tom? Sajnálom, de mennem kell nagyon fázom és nem akarok lebukni különben büntetést kapok.
-Várj! Ez ugye nem a csók miatt van?
-Hát perszer hogy nem. Hisz én is akartam.-felelte Bill kedvesen és egy kicsit pirulva mire Tom ránézett és elmosolyodott.
-Jövő hét ugyanitt?
-Jövő hét ugyanitt.
-Akkor szia Billy.-köszönt el Tom és puszit nyomott Bill szájára majd már el is szaladt vissza a mezőre.
-Szia Tom..-mondta Bill és hirtelen szégyent érzett amiért hazudott neki de mindenesetre elindult átfagyottan a börtönébe, vagyis az otthonába...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bon Appétit 2.rész

Daze 7.rész

Bon Appétit 1.rész