Daze 9.rész

Sziasztok! Oké, azzal a pár nappal sikerült jól elkésnem és igen, tudom hogy nem Daze folytatásról volt szó de....most ehhez van ihletem. Ne hari és jó olvasását mindenkinek :) (soha többé nem ígérek nektek semmit, mert képtelen vagyok  betartani)


Bill kezdett kikészülni. Ma voltak túl a harmadik tárgyaláson, és egyáltalán nem álltak nyerésre. Tom a napokban megmakacsolta magát, és a bíróságon nem volt hajlandó egy szót is szólni, ezzel megnehezítve Bill és a bíró dolgát. A fekete hajú azóta már számtalanszor próbálta elmagyarázni neki, hogy ez így nem lesz jó. De látszólag őt ez egyáltalán nem érdekelte. Pedig, ha így folytatja két út áll előtte: vagy életfogytiglant kap vagy halál büntetést. Bill egyiket sem akarta. Ő csak együtt akart lenni Tommal nem a börtönben hanem kint, a rácsokon túl de erre a nullánál is kevesebb  esély volt.
-Milyen érzés volt a bíróságon?-Bill és Tom éppen egy terápián ültek és Bill most komolyan akart Tommal foglalkozni mert meg akarta tudni hogy mi zajlik Tom fejében. Viszont választ nem kapott, ugyanis Tom csak megrántotta a vállát. Tomnak ha egyszer úgy támad kedve, minden ok nélkül fogja és levegőnek nézi Billt. Bill felsóhajtott.
-Tom. Kérlek ne csináld ezt. Tudod jól hogy előbb-utóbb beszélned kell vagy más különben a főnököm mást fog küldeni a helyemre és többet nem találkozhatunk.
-És?-szólalt meg végül Tom nagy halkan
-Tom...én szeretlek és nem akarom azt hogy áthelyezzenek.
-Szeretsz? Tényleg? Szerintem meg te is csak szánsz engem mint mindenki más!-kiabált vele Tom. Azóta hogy először lefeküdtek egymással azóta semmi sem történt köztük. Semmi. Még egy csók sem. Bill a tárgyalás után próbált közeledni de látván Tom elutasítását inkább nem erőltette a dolgot. De egy idő után Tom rászokott arra, hogy folyton elküldje őt.
-Úristen hát nem érted? Szeretlek te idióta! Ne vádaskodj és ne is marcangold magad mert már rohadtul unom, hogy valahányszor beteszem ide a lábam csak egy depressziós szart látok magam előtt, aki valamiért haragszik rám csak éppenséggel bassza elmondani!!-kiabált vissza Bill, miközben felállt a helyéről és az összes feszültségét Tomra borította. Tom egy ideig csak tátott szájjal ült a helyén majd ő is felpattant és szinte már ordított.
-Akkor ne foglalkozz velem!! Rajta menj csak el!! Hajrá! Minek vagy még itt?! Nem hallasz?! Takarodj innen!!
-Bill? Minden rendben idebent? Kiabálást halottam.-lépett be egy rendőr aki éppen arra sétált. Bill mélyet szívott a levegőből és visszaült a helyére.
-Minden rendben.-adott választ a rendőr kérdésére
-Biztos? Ne rakjak rá bilincset?-aggodalmaskodott tovább a rendőr.
-Nem kell. Engem nem fog bántani. Tudom.-intette le a rendőrt aki eztán kilépett a szobából. Tom végig felszúrta Billt a tekintetével, de aztán ő is visszaült a székre, ám még mindig látszott rajta hogy dühös.
-Akkor tisztázzuk most. Jelentett neked valamit az hogy lefeküdtünk?
-Hogy mi? Jelentett. Még szép hogy jelentett.
-Úgy érzem hogy csak játszottál velem. Hogy az, ami köztünk történt az neked csak egy játék volt.
-Nem volt az! Erre mérget vehetsz!-erősködött Tom és látszott rajta hogy egyre jobban kétségbe esik.
-Akkor miért utasítasz el folyton? Miért érzem azt hogy szándékosan kerülöd a társaságom? Miért-Mert szégyellem magam....-mondta a raszta hajú halkan, miközben lehajtotta a fejét. Bill elképedt.
Hogy....mi?
-Bill. A fejemmel....valami nagyon nincs rendben. Amikor rád, a bírókra vagy a saját anyámra nézek mindig azt látom hogy ti milyen.....tökéletesek vagytok. Az agyatok remekül működik úgy, ahogy kell. De nekem, nekem nem. Képzelődök, felejtek, a gondolataim össze.vissza kuszálódnak és....nem tudom hogy mi ez az egész, de...huh baszki.....-Tom nem mondott többet ezért Bill pár perc csend után megszólalt
-Úgy gondolod, hogy azért követted el a gyilkosságokat, mert mentális problémád van?
-Nem. Ez nem ok. De nagyban befolyásolta és....én hazudtam. Szinte mindenről. Amikor öltem, minden olyan elven volt de valójában kikapcsoltam és csak akkor tértem észhez amikor már a vért mostam le magamról. Emellett.....nem emlékszem mindenre.
-Tom ezt miért nem mondtad korábban? Ez egy enyhítő körülmény, amit nem szabad a szőnyeg alá söpörni!
-Mindegy. Lehet az hogy ezzel később foglalkozunk?
-Öhm....hát persze
-Jó. Gyere ide.-Tom félig jobbra fordult és a kezét Bill felé nyújtotta. Bill nem látta a teljes arcát mert most kivételesen kiengedte a rasztáit de azt látta hogy halványan mosolyog. Bill bizonytalanul felállt és elindult Tom felé majd előtte megállt. Egy kicsit hirtelen érte, hogy Tom megragadta a kezét és az ölébe húzta. Tom a homlokát Billéhez nyomta és megpuszilta az orrát.
-Ne haragudj rám. Egy igazi seggfej voltam. Sajnálom hogy nem foglalkoztam veled és hogy kiabáltam.
-Semmi gond Tom.-Bill elmosolyodott Tom bocsánatkérésén-Tudom, hogy az amin mostanában ármész sok neked. Ezért megértelek. De ha lehet, akkor ne legyen rendszeres, oké?
-Oké...megcsókolhatlak?-Bill nem válaszolt hanem ő csókolta meg Tomot. Nagyon gyengéd csók volt. A nyelveik finoman értek egymáshoz és egyiküknek sem jutott eszébe gyorsítani. Most nem erre volt szükségük. Pár varászlatos pillanat után elváltak egymástól, és egy jó ideig nem szóltak semmit. Tom keze Bill derekán volt, Billé pedig Tom nyaka körül. Végül a raszta törte meg a csendet.
-Mit szeretsz bennem?-Billt eléggé meglepődött ezen a kérdésen. Nem igazán számított rá, egy kicsit hátrébb is húzódott legalább annyira hogy Tom szemébe tudjon nézni.
-Őszintén szólva nem tudom. Most biztos azt hiszed hogy nem is szeretlek és ezért mondom ezt. Pedig nem. A valóság az, hogy nem tudom hogy midbe szerettem bele, de abba nagyon. Szeretem az egész lényed. Én nem csak egy személyiség jegyedet szerettem meg hanem mindet ami hozzád tartozik.-Tom szemmel láthatóan elégedett volt a válasszal mert mosolyogva megcsókolta.
-És te mit szeretsz bennem?-kérdezett vissza a fekete
-A segged.-Tomnak muszáj volt nevetnie Bill arckifejezésén.-Na, de komoly választ adva a kérdésedre, én is mindened szeretem, de amit a legjobban az a szemérmed és az, hogy annak ellenére amit csináltam te képes voltál átlátni a hibáimon és nem csak megszerettél, de minden erőddel azon vagy hogy kihozz engem és együtt éljünk. Ezt pedig nagyra értékelem.
-Hát, nem úgy vettem észre...
-Ezzel mire célzol?-hökkent meg a raszta
-Arra Tom, hogy még megszólalni sem vagy hajlandó a bíróságon. Pedig már most a kezünkben van egy enyhítő körülmény. Már csak igazolnunk kell. Ami megint csak úgy fog menni hogy egyrészt kinyitod  a szádat a bíró előtt, másrészt pedig itt aktív vagy és ki tudjuk vesézni hogy akkor most mi is a bajod. És ha tetszik, ha nem még ma beszélni fogok az ügyvédeddel erről.-látta Tomon hogy nagyon nem tetszett neki az új helyzet, ezért tovább győzködte.
-Tom. Kérlek. Tedd meg kettőnkért.
-.......oké. Oké legyen. Megpróbálom. Te csak a te kedvedért.-Bill erre megölelte és ebben a pillanatban, Billnek jelzett a kis csipogója ami azt jelentette hogy mennie kell a következő emberhez ezért muszáj volt felállnia és búcsút venni Tomtól. Adott egy búcsú puszit, és már majdnem nyitotta az ajtót amikor a rab utána szólt.
-Jössz hozzám később is?
-Ugyan, Tom. Mikor jönnék?
-Mondjuk este. Tudod, mint múltkor.
-Ja, jöhetnék. De nem fogok. Tudod rabokat látogatni este szembe megy az erkölcseimmel.-mondta miközben Tomra kacsintott aki gonosz mosolyra húzta a száját.
-Oh...értem akkor minden bizonnyal az a cica aki múltkor nálam járt minden bizonnyal nem te voltál.
-Talán igen, talán nem.-mondta még mindig mosolyogva Bill és most már kezdte kinyitni az ajtót mert tényleg indulnia kell.
-Na, én megyek. Majd jövök holnap is. Szia Tom.
-Szia Bill.-mondta Tom, majd halkabban folytatta-Hiányozni fogsz.-Tom azt hitte senki sem hallja pedig Bill minden egyes betűt tisztán hallott.
-Te is nekem Tom-mondta a fekete szintén halkan majd elindult a következő cellához. A mostani pali után jön az ebédszünet amikor lesz ideje beszélni Tom ügyvédjével. És lehet hogy arra is marad ideje, hogy meglátogassa a kedvenc rabját......

Megjegyzések

  1. Nagyon-nagyon-nagyon klassz lett! *-* Tetszik, hogy már lassan az érzelmeik is felszínre kerülnek! Kíváncsi vagyok a folytatásra. Nagyon várom!
    Szuper rész lett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök annak hogy tetszett! Igyekszem a folytatással :)

      Törlés
  2. Szia! Elkezdtem olvasni én is az oldalad és most jutottam el idáig. Ezt a történetet nem tudtam letenni és arra kell rájönnöm, hogy nincs folytatás? :D Kééérlek! Folytatnod keeell! Nagyon nagyon jó. Nem tudom olvastad e a 815 című sztorit, elég népszerű. Na hát utoljára az volt rám ekkora hatással. Követelem a folytatást! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A 815-öt olvastam angolul, és nagyon örülök annak hogy neked is tetszik. Nekem személy szerint a kedvenceim között van és az álmom hogy olyan jó író legyek mint BrokenMirror. A történet folytatását hozom amint időm engedi és ez remélhetőleg a jövő héten lesz. Igyekszem

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bon Appétit 2.rész

Bon Appétit 1.rész

Addicted to drugs 1. rész