Addicted to drugs 3.rész

Billnek elég rémese napja volt. Még csak reggelnél tartott de már kikészült. Már több, mint egy hete Adam-nél lakik, és a fiú ragaszkodott ahhoz, hogy Bill rendszeresen bejárjon a suliba. Bill pedig ragaszkodott ahhoz hogy nem megy be, de mivel a lakás Adam-é volt ezért nem volt túl sok beleszólása. Adam teljesen megváltozott az utóbbi időben. Szeretőből átment egy gondoskodó apába, ami a fekete hajúnak egyáltalán nem tetszett. Semmi szüksége nem volt arra hogy bárki is dédelgesse. Bill éppen a buszon ült és az iskolába tartott. Nem volt ülőhely, ezért kénytelen volt állni ráadásul nagyon sokan voltak, és össze passzírozódtak mint a heringek.Billnek hányingere volt az egésztől, és egy megváltás volt számára az amikor megérkezett a jó megállóba. Október volt, és egy kicsit rossz idő, hideg széllel ezért Bill egyből rohant is az iskolába. Már három napja tiszta volt, és azóta szinte egy szemhunyásnyit sem aludt.
-Első óra töri. Remek-morogta miközben idő előtt bement a terembe és leült a megszokott helyére. Pár perc múlva megérkezett a többi osztálytársa is és a terem szépen lassan kezdett megtelni. Tom is a helyére ment, és elkezdett kipakolni, ám hamar észrevette hogy ma elfelejtette bepakolni a töri felszerelését sőt, még Andreas sem volt bent mert beteg lett. Az osztályba való beilleszkedés még váratott magára, hisz ugyan néhány emberrel már beszélgetett, mégis csak Andreas volt az akivel jobban össze barátkozott. Az ötlet egyből átsuhant az agyán, és mielőtt még át gondolhatta volna már el is indult Bill padja felé.
-Hello.-köszönt Tom. Bill ránézett és látszólag meglepődött azon hogy valaki hozzá szól.
-Öhm..én csak..nincs felszerelésem és padtársam is hiányzik. Leülhetek erre az órára?-Bill nem válaszolt semmit, csak kihúzta a mellette lévő széket, és levette onnan a táskáját. Tom elmosolyodott és helyet foglalt.
-Tényleg bocsi. Nem is értem hogy hogy lehettem ennyire hülye. Te Bill vagy, ugye?-Bill csak bólintott de ne nézett Tomra.
-Miért ide ültél? Mindenkivel jóban vagy csak velem nem.-mondta a fekete hajú miközben előre bámult folyamatosan.
-Azért mert meg akarlak ismerni.-Billnek erre a válaszra össze szorult a szíve. Ezt már hallotta máskor is és akkor nem lett túl jó vége.
-Azt hiszem jobb lesz ha most nem szólsz hozzám.-mondta komoran
-Na de...-Tom nem fejezte be, mert Bill felpattant a helyéről is kimenekült a folyosóra a terem ajtót becsapva maga mögött.
-Ennek meg mi baja?
-Ember mit műveltél vele?-hallotta Tom az osztálytársai beszólásait. Nem értette hogy hol rontotta el. Nem mondott semmi rosszat, és még arra is ügyelt, hogy semmilyen kényes témát ne érintsen. Legszívesebben utána ment volna, de végül nem tette hisz nem tudta hogy hova ment és nem volt Bill apja. Nem kellett utána rohannia. Majd elmondja hogy min akadt ki ha akarja.
-Szia Tomi.-köszönt neki Marta, egy szőke, sminkelt és kissé kihívó ruhákat viselő lány.
-Szia Marta. Mit szeretnél?-Marta felült Tom padjára és úgy hajolt le a fiúhoz hogy a lehető legjobb kilátást kapja a melleiről.
-Miért nem ülsz inkább hozzám? Miért ahhoz a gyogyóshoz? Tudod jól hogy ha valamire szükséged van akkor rám mindig számíthatsz.-mondta a lány miközben megpróbálta az ujját végig húzni Tom állán, de ő elhúzódott.
-Azért mert most ide akartam ülni. És köszönöm szépen, de ha majd szükségem lesz a segítségedre akkor majd szólok.-mondta Tom talán egy kicsit ingerülten is. Marta  erre összehúzta a szemöldökét, és mondani akart valamit, de az ajtón belépő tanár ebben megállította.
-Marta, kérlek, szállj le a padról. Tom te meg miért nem vagy a helyeden?
-Azért tanárnő, mert Andreas ma beteg és én meg elfelejtettem elhozni a felszerelésem ezért ide ültem Bill mellé az órára.
-Értem. És Kaulitz hol van?
-Kiment a mosdóba. Majd vissza jön.
-Egy fenéket. Menj utána és hozd vissza. A hiányt pedig beírom.-mondta a tanárnő, és már nyitotta is az osztály naplót. Tom elindult a mosdó felé, és amikor belépett Billt hallotta amint beszélget valakivel telefonon ezért halkan csukta be az ajtót.
-Nem már nem bírom tovább. Teljesen kikészít ez az egész. Nem tudnád elintézni? Kérlek! Leszarom valahogy meg tudnád oldani! Figyelj tele van a tököm ezzel az egésszel. Jó, oké, kösz a semmit!-hallotta Bill hangját,még ha a vonal másik végén lévő személy hangját nem is és következő pillanatban kicsapta az ajtót, ám amikor meglátta Tomot, megtorpant.
-Már ide is követsz? Kihallgatod a telefon beszélgetéseimet? Kinek képzeled te magad?  Ide jössz és csak úgy bele ásod magad az életembe? Uram Isten!-akadt ki teljesen a fekete hajú majd  a rasztát arrébb lökve vissza ment a terembe. Tom is vissza kullogott és leült Bill mellé.
-Sajnálom. Nem akartam.
-Kuss.
-Oké.-ezután nem szóltak egymáshoz egész órán, csak Tom dolgozott végig Bill csak nézett ki az ablakon és látszólag még mindig elég mérges volt. Tom elgondolkodott azon, hogy ki volt az akivel Bill beszélt. A szeretője? Vagy az anyja? Vagy egy drogos barátja? Minél tovább gondolkodott rajta, annál jobban érdekelte a válasz. Óra után Bill egyből kiviharzott, de Tom most utána is ment és az udvaron utol is érte.
-Bill! Várj meg kérlek!
-Mi van?
-Én csak tényleg szeretnék tőled bocsánatot kérni, és szeretné jóvá tenni.
-Igazán nincs rá szükség elég, ha békén hagysz.-felelte gúnyosan Bill és indult volna tovább, de Tom megragadta a karját és nem engedte el.
-Figyelj. Oké ez az egész nem az engesztelésről szólna. Nem hazudtam, amikor azt mondtam hogy meg akarlak ismerni még akkor is, ha ez neked nem tetszik. Semmire sem gondoltam csak arra hogy elmegyünk sétálgatni valamerre és közben beszélgetünk. Akár még körbe is vezethetsz a városban még új vagyok itt.-mosolygott a fiúra Tom, de úgy látszott hogy Bill nem osztja a nézetét.
-Nem hiszem hogy ráérek. Tudod, vannak emberek, akiknek nem a lazításról és házi feladat csinálásról szól az élet. Nekem megvan a saját társaságom, akik elfogadnak úgy, ahogy vagyok. Nincs rád időm.-Tom ezekre a nagyképű beszólásokra majdnem mondott valami csúnyát, de inkább lenyelte.
-Azt azért nem hiszem hogy napi 24  órában foglalt lennél. Ha csak fél órára nekem az is jó. Hidd el semmi rosszat nem akarok csak barátkozni. Na? -kérdezte a raszta és látta hogy Bill átgondolja a dolgot mert egy ideig nem is mondott semmit de aztán válaszolt.
-Jó. Legyen. Ma 4-kor találkozunk itt oké?-mikor ezt a raszta meghallotta, szinte ugrált örömében.
-Oké. És kösz.-Bill egy kicsit ráncolta a szemöldökét, látszólag először nem értve hogy Tom ezt mire értette ám amikor leesett neki, csak elmosolyodott és Tomnak hátat fordítva ment tovább.

Megjegyzések

  1. Tök jóó! Nagyon megörültem a résznek. Jó lett, most csak még jobban várom a folytatást mint eddig. :D Szeretem rosszfiú Billt. :) Adam vajon az az Adam akire gondolok? :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!!!!!Tom hihetetlenül cuki, ahogy szeretné Billt megismerni...Bill meg hát...nos neki drog problémái vannak, nyilván ezért olyan-amilyen. Kíváncsian várom az új részt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, már elkezdtem írni az új részt. Észre vettem hogy a régiekből már nincs újítás, ezért kövi rész lesz Daze című történet 10. része remélem hogy az is tetszeni fog! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bon Appétit 2.rész

Daze 7.rész

Bon Appétit 1.rész