Bon Appétit 1.rész
Sziasztok! Mint láthatjátok, meghoztam a Bon Appétit első részét. Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. Ez most egy kicsit NAGYON rövid rész lesz, mert nem akarom hogy az első részben túl sok minden kiderüljön, de a második már a megszokott hosszúságú lesz és nagyon sietek majd vele ígérem! Jó olvasás!
-Ez az! Nyomjad még, jól csinálod!- Bill megforgatta a szemét miközben egy fekete férfi ölében ült. A férfi egész este azon volt hogy felkeltse a fiatal táncos figyelmét, még fizetni is hajlandó volt, így Bill úgy döntött hogy egy kis privát show belefér, de a férfi látszólag teljesen figyelmen kívül hagyta a fiút, inkább a mögötte táncoló emberre figyelt.
-Asszem neked most ennyi elég is volt. Látszólag nem nagyon érdekellek.-állt fel Bill és indult tovább. Lassan fél éve, hogy itt dolgozik és fontos szabály volt, hogy soha senkivel sem megy szobára. maximum táncol neki privátban. Így persze kevesebbet kapott mint a kollégái többsége, de neki így is jó volt. Kajára és lakbérre futott belőle, Billnek pedig egyenlőre nem volt szüksége többre.
-Bill!-szólt neki a főnöke és egyben a nagybátyja, Tom- Lassan vége a műszakodnak, menj öltözni.-Bill bólintott és elindult az öltöző felé. Hála az égben odabent nem volt senki, így egy kicsit volt ideje magára. Leült egy székre és csak nézte magát a tükörben. Kb fél éve dolgozik itt, és a legtöbb táncos ajánlotta neki a paróka használatát arra az esetre ha valami beteg ember találja meg aki esetleg a későbbiekben zaklathatja. Bill ki is próbálta, de túlságosan zavarta, így már nem hordja. Nagyon fáradtnak érezte magát, mint általában mindig. 10 perc múlva már hazafelé sétált a kihalt reggeli utcán. A Nap még alig kelt fel, a lámpák még világítottak. Legalábbis, azok amik még működtek. A fiú a járdát nézte mindaddig, amíg egy mély férfi hang meg nem szólította.
-Szia édes.-Bill felkapta a fejét, és még a maradék életkedve is elment. Az ex férje volt. Már megint. Oh, és igen. Elvált. Ez volt Bill hivatalos státusza kb azóta amióta a meleg bárban dolgozik. Még jó, hogy a volt férje nem volt néger, ezért őt nem engedték be oda. De az ilyen gondokat megoldotta ő máshogy, például úgy, hogy mindennap megvárta volt kedvesét a lakása előtt. Szuper.....
-Menj innen, semmi kedvem hozzád.-vetette oda Bill morcosan. Tényleg nem volt most kedve ahhoz hogy az exe nyűgeit hallgassa.
-Ugyan már, bébi. Látom hogy fárad vagy, miért nem megyünk fel inkább hozzád? Ott legalább el tudnálak lazítani.-mondta a férfi egy macsós mosoly kíséretében. Billnek majdnem felfordult a gyomra.
-Semmi szükségem ahhoz hogy pont te bármilyen formában is ellazíts. Nyögd ki hogy miért jötél aztán takarodj.
-Tudod te jól, hogy miért jöttem.-Oh, hát persze hogy tudta. Azért ment hogy újra megpróbálja rávenni Billt a békülésre. Szinte hetente próbálkozott ezzel, eddig sikertelenül.-De azt is el akarom mondani, hogy valamelyik nap beszéltem a szüleiddel. És meghívtak minket ebédre. Sajnálom bébi, de rossz hírem van számodra, a szüleid is mellettem állnak.-mondta az idősebb és szélesen vigyorgott, keresztbe tett kezekkel.
-Pfff, mondj újat. Nyugodtan megmondhatod nekik hogyha csak veled tehetem be a lábam a gyerekkori házamba, akkor igazán nem kell erőlködni, mert veled én nem megyek sehova.-Jelentette ki Bill ellentmondást nem tűrően. Bill szülei még mindig tartották a kapcsolatot a fiú exével. De vele már nem. Amikor Bill bejelentette hogy válni akar, a szülők teljesen elfordultak tőle, és a férje pártját fogták, fogják még most is. Szóval a jelenlegi állás 3 az 1 ellen. Áúcs.
-Tudod hogy nem fognak neki örülni, én meg igazán nem akarom őket megbántani. Tudod mondhatnám úgy is hogy nem én akarom velük közölni hogy milyen önző fiuk van.-mondta a férfi lenézően.
-Leszarom hogy mit mondasz nekik. Már igazán nem számít. És ha most megbocsájtasz, tényleg fáradt vagyok, megyek aludni. Ja, és elmondom vagy századjára, hogy soha többet nem akarlak látni.-vetette oda Bill félvállról ahogy tovább ment a házuk irányába, és még hallotta ahogy a volt férje utána kiállt:-Oh, bébi, tudod jól hogy fogunk még találkozni.-Aztán ő is megfordult és Billel ellentétes irányba indult. Miközben Bill ment fel a lépcsőkön a lakása irányába, lecsúszott egy kósza könnycsepp az arcán, de gyorsan letörölte, és emelt fővel ment tovább.
-Ez az! Nyomjad még, jól csinálod!- Bill megforgatta a szemét miközben egy fekete férfi ölében ült. A férfi egész este azon volt hogy felkeltse a fiatal táncos figyelmét, még fizetni is hajlandó volt, így Bill úgy döntött hogy egy kis privát show belefér, de a férfi látszólag teljesen figyelmen kívül hagyta a fiút, inkább a mögötte táncoló emberre figyelt.
-Asszem neked most ennyi elég is volt. Látszólag nem nagyon érdekellek.-állt fel Bill és indult tovább. Lassan fél éve, hogy itt dolgozik és fontos szabály volt, hogy soha senkivel sem megy szobára. maximum táncol neki privátban. Így persze kevesebbet kapott mint a kollégái többsége, de neki így is jó volt. Kajára és lakbérre futott belőle, Billnek pedig egyenlőre nem volt szüksége többre.
-Bill!-szólt neki a főnöke és egyben a nagybátyja, Tom- Lassan vége a műszakodnak, menj öltözni.-Bill bólintott és elindult az öltöző felé. Hála az égben odabent nem volt senki, így egy kicsit volt ideje magára. Leült egy székre és csak nézte magát a tükörben. Kb fél éve dolgozik itt, és a legtöbb táncos ajánlotta neki a paróka használatát arra az esetre ha valami beteg ember találja meg aki esetleg a későbbiekben zaklathatja. Bill ki is próbálta, de túlságosan zavarta, így már nem hordja. Nagyon fáradtnak érezte magát, mint általában mindig. 10 perc múlva már hazafelé sétált a kihalt reggeli utcán. A Nap még alig kelt fel, a lámpák még világítottak. Legalábbis, azok amik még működtek. A fiú a járdát nézte mindaddig, amíg egy mély férfi hang meg nem szólította.
-Szia édes.-Bill felkapta a fejét, és még a maradék életkedve is elment. Az ex férje volt. Már megint. Oh, és igen. Elvált. Ez volt Bill hivatalos státusza kb azóta amióta a meleg bárban dolgozik. Még jó, hogy a volt férje nem volt néger, ezért őt nem engedték be oda. De az ilyen gondokat megoldotta ő máshogy, például úgy, hogy mindennap megvárta volt kedvesét a lakása előtt. Szuper.....
-Menj innen, semmi kedvem hozzád.-vetette oda Bill morcosan. Tényleg nem volt most kedve ahhoz hogy az exe nyűgeit hallgassa.
-Ugyan már, bébi. Látom hogy fárad vagy, miért nem megyünk fel inkább hozzád? Ott legalább el tudnálak lazítani.-mondta a férfi egy macsós mosoly kíséretében. Billnek majdnem felfordult a gyomra.
-Semmi szükségem ahhoz hogy pont te bármilyen formában is ellazíts. Nyögd ki hogy miért jötél aztán takarodj.
-Tudod te jól, hogy miért jöttem.-Oh, hát persze hogy tudta. Azért ment hogy újra megpróbálja rávenni Billt a békülésre. Szinte hetente próbálkozott ezzel, eddig sikertelenül.-De azt is el akarom mondani, hogy valamelyik nap beszéltem a szüleiddel. És meghívtak minket ebédre. Sajnálom bébi, de rossz hírem van számodra, a szüleid is mellettem állnak.-mondta az idősebb és szélesen vigyorgott, keresztbe tett kezekkel.
-Pfff, mondj újat. Nyugodtan megmondhatod nekik hogyha csak veled tehetem be a lábam a gyerekkori házamba, akkor igazán nem kell erőlködni, mert veled én nem megyek sehova.-Jelentette ki Bill ellentmondást nem tűrően. Bill szülei még mindig tartották a kapcsolatot a fiú exével. De vele már nem. Amikor Bill bejelentette hogy válni akar, a szülők teljesen elfordultak tőle, és a férje pártját fogták, fogják még most is. Szóval a jelenlegi állás 3 az 1 ellen. Áúcs.
-Tudod hogy nem fognak neki örülni, én meg igazán nem akarom őket megbántani. Tudod mondhatnám úgy is hogy nem én akarom velük közölni hogy milyen önző fiuk van.-mondta a férfi lenézően.
-Leszarom hogy mit mondasz nekik. Már igazán nem számít. És ha most megbocsájtasz, tényleg fáradt vagyok, megyek aludni. Ja, és elmondom vagy századjára, hogy soha többet nem akarlak látni.-vetette oda Bill félvállról ahogy tovább ment a házuk irányába, és még hallotta ahogy a volt férje utána kiállt:-Oh, bébi, tudod jól hogy fogunk még találkozni.-Aztán ő is megfordult és Billel ellentétes irányba indult. Miközben Bill ment fel a lépcsőkön a lakása irányába, lecsúszott egy kósza könnycsepp az arcán, de gyorsan letörölte, és emelt fővel ment tovább.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése