A Szerelem Óceánja 6.rész

Sziasztok! Hú, végre idáig is eljutottam. Úgy döntöttem, hogy ebből hozok most egy kis frisst. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a történetet de sajnos elfogyott az ihletem. Közben jöttek újabb sztorik és erről már el is feledkeztem. De most már újra itt vagyok és remélem hogy mindenkinek tetszeni fog az új rész. Jó olvasást!



-Nagyon jól nézel ki fiam!-mondta Jörg lenyűgözve miközben Bill mellett állt. Egy hét. Ennyi maradt az esküvőig. Éppen a ruha próbán voltak. Bill azóta találkozott Tommal kétszer is. Egyre kétségbe esettebb volt, és muszáj volt annyiszor találkoznia Tommal ahányszor csak tud. Közben szinte mindent megtudott Tomról. Tom egy egyszerű paraszt családba született van egy öccse és egy húga, az anyja még gyerekkorában meghalt. Azóta apjának segít a földeken és otthon a testvéreivel. Bill sajnálta hogy ő csak hazudott. Bele gondolni sem akart abba hogy mi lenne ha Tom megtudná hogy ki is ő valójában, és hogy mindvégig hazudott.
-Ja, gondolom.-mondta Bill kedvtelenül és tovább szemlélte magát a tükörben.
-Lehetnél kedvesebb. Én személy szerint nagyon örülök annak hogy megnősülsz és gyerekeid lesznek. -Bill erre csak a szemét forgatta de nem mondott semmit- Tudod arra gondoltam, hogy az esküvődre felvehetnénk parasztokat munkára. Pincérnek és egyéb kisegítőknek. Búsásan megfizetnénk őket. Sajnos túl sok a vendég és kevés a szolgáló ezért kell ez a megoldás. Beszéltem Adell szüleivel és ők is támogatják az ötletet.-Bill másodpercek alatt vált kővé ennek hallatán. Hogy mi? Parasztok az esküvőjén? Mintha Tom is említett volna valami hasonló lehetőséget és hogy ha teheti akkor biztosan elvállalja.....BASSZUS!! Bill szélsebesen fordult meg és rémülten nézett apja megilletődött szemeibe.
-Apám. Ez nagyon nem jó ötlet. Kérlek fújd ezt le.
-Mégis miért tenném?-Jörg láthatóan nem értette hogy fia miért rémült meg egy egyszerű ötlettől.
-Azért mert ez az én esküvőm, és nem akarok rajta koszos parasztokat látni. Egész életemben óvtál tőlük. Akkor miért pont az esküvőmön akarod őket viszont látni?-Bill teljesen kiakadt. Mindenféleképpen le kell erről beszélnie az apját!
-Bill nyugodj meg. Csak szolgálni fognak nem kell velük kapcsolatba kerülnöd. Valamilyen szinten azért hozzá kell szoknod a jelenlétükhöz. És hát nélkülük nem jöhet létre az esküvő. Mint azt már említettem túl kevés a szolgáló. Maga  a Király is ott lesz.
-Biztosan meg tudnánk oldani másképpen...kérlek?-Bill már lassan könyörgött az apjának. Jörg erre elgondolkodott.
-Sajnálom fiam, de nem. Az esküvőnek a lehető legjobbnak kell lennie és ha kell akkor ezen a kényelmed fog múlni. Néhány óráról van szó. Ki fogod bírni.-mondta az apja és mielőtt Bill bármit is mondhatott volna, elhagyta a termet. Bill pedig csak állt ott továbbra is. Legszívesebben üvöltött volna, de helyette csak egy frusztrált sóhaj jött ki a száján. Csak remélni tudta hogy nem fog Tommal össze találkozni.


 ****

-Igazat beszélsz? Ezt nem tudom elhinni.-kuncogott a ház egyik szolgáló lánya.
-Pedig az. Maga Kaulitz úrfi szabója mondta hogy ruhapróba közben történt. Állítólag teljesen kiborult a hírtől.-pletykát kuncogva egy másik.
-Ki gondolta volna hogy Jörg Kaulitz fia, Bill Kaulitz aki egész életét egy szörnyeteg mellett töltötte, beijedt néhány paraszttól.
-Pont ezért ijedt meg. Mert az egész életét ebben a palotában élte le, paraszttal még sosem találkozott. A kemény munkát is csak hírből ismeri.
-Igazad van.-miközben a két lány pletykált, észre sem vették, hogy Bill éppen kijött a mellettük lévő ajtón. A lányok szerencsétlenségükre Bill pont hallotta hogy miről beszélnek, így óvatosan közelebb ment.
-Mióta szokása a személyzetnek a pletyka? Ráadásul munkaidőben! Nincs jobb dolguk?-a két lány megpördült és meghajoltak Bill előtt.
-Ne haragudjon! Nem láttuk hogy itt áll.-szabadkozott az egyik.
-Tök mindegy hogy hol állok, maguknak akkor sincs joguk ahhoz hogy a munkaadójuk életről folytassanak eszmecserét világos?- a lányok erre csak bólintottak.
-Remek. Akkor most menjetek a dolgotokra és ma már meg ne lássalak titeket!-a szolgálok szó nélkül indultak tovább de amint Bill kikerült a hallótávolságukból, folytatták a nevetést.

****
Bill  aznap éjjel nem tudott aludni. Folyton azon járt az esze, hogy hogyan kéne megakadályozni az apja remek ötletét. A szíve mélyén tudta, hogy az apja mennyire makacs és hogy nem fog csak úgy lemondani az ötletéről. És ha Tom rájön.....Bill olyan nyomorultul érezte magát. Tom végig őszinte és kedves volt vele, ő meg folyamatosan a szemébe hazudik. Milyen undorító ember tesz ilyet? Aztán a jövőn törte a fejét. Hogy hogy fogja kezelni a házas életét és azt az elviselhetetlen nőszemélyt. Túl sokra nem jutott az elmélkedésben, csak arra, hogy még az esküvő előtt el kell mondania Tomnak. Jobb, ha tőle tudja meg. Nem tudta azt sem hogy hogy közölje vele. Annyira össze volt zavarodva. Bill kiengedett egy nagy sóhajt, és visszafeküdt az ágyába. Meg fogja oldani.
****

Bill kocsija kihajtott a városközpontba és ott megállt. Ő maga nem szállt ki, de a leghűségesebb szolgája, Andreas viszont kinyitotta az ajtókat és kiment. Bill hallotta, hogy az emberek kíváncsian gyűlnek a kocsi köré, és nem tudják hova tenni a helyzetet. Nem értik hogy egy nemes mit keres közöttük. Ha valamire szükségük volt, akkor vagy külföldről rendelték, vagy leküldtek egy szolgát de ők maguk szinte sosem jártak oda. Mikor Andreas kilépett rengeteg embert látott maga körül, akiket azok a katonák tartották vissza a kocsitól, akik az útjukon kísérték őket. A katonákra azért volt szükség hogyha esetleg az emberek haragosak lesznek ne tudják felborítani a kocsit, vagy kárt tenni Billben. Jobb félni mint megijedni. Mikor Andreas hallotta hogy a legtöbb ember befejezi a sustorgást és végre rá figyelnek megszólalt.
-A méltóságos Jörg Kaulitz első szülött gyermeke, Bill Kaulitz ül a kocsiban és a segítségeteket kéri!-mondta a szolga olyan hangosan amilyen hangosan a torkán kifért, és az emberek még hangosabban kezdtek el beszélni. Hamar nagy lett a zűrzavar, az emberek tolongani kezdtek, és megpróbáltak közelebb férkőzni a kocsihoz.  A katonák azonban könnyűszerrel lökték őket vissza tisztes távolságba, és az egyik rákiáltott a tömegre hogy fogják be. Amint újra csönd lett, Andreas folytatta.
-A segítségeteket kéri. Egy fiút szeretne megtalálni, de nem tudja a címét. Ti talán többet tudtok. A fiú neve Tom Trümper.- a téren továbbra is csönd volt aztán egy öreg férfi megszólalt
-Mégis mi ügyben keresi őt?-Kérdezte. Andreas hidegen válaszolt.
-Semmi közöd hozzá és nem azt kértem hogy kérdezősködj. Mondj egy címet. Vagy meg se szólalj.
-És minek segítenénk mi neki, hmm? Az apja semmi mást nem hozott ránk, csak szenvedést!-Mondta mérgesen egy nő. A többi ember hangosan helyeselt, és megint egy kisebb lökdösődés kezdődött. És ennek a fajta zűrzavarnak csak akkor  lett vége, amikor kettő halk kopogás hallatszódott az ajtó másik részéről. Ez egyértelműen annak volt a jele, hogy Bill ki akar szállni, és arra vár hogy Andreas ajtót majd kezet nyújtson neki a kiszálláshoz. Andreas kinyitotta az ajtót, és mielőtt Bill kiszállt volna bedugta a fejét.
-Nem hiszem hogy ez jó ötlet most, Uram. Az emberek elég mérgesek.
-Andi. Csak állj el az útból.-Billen látszott hogy tudja hogy mit csinál, ráadásul a szolgája becenevét is csak ritkán használta, ezért Andreas az ajtó mellé állt és kinyújtotta az egyik kezét. Őszintén remélte hogy Bill tényleg tudta hogy mit csinál. Bill Andreas kezébe kapaszkodva szállt le, és csak akkor nézett fel amikor már mindkét lába a földön volt. Az első érzelem amit az emberek arcán látott az a döbbenet volt. Nem tudta hogy a nőies kinézete, vagy a tény hogy kijött a kocsiból, váltotta ki belőllük ezt az érzelmet.
-Én megértem azt ha haragot éreznek irántam, vagy az apám iránt. Van rá okuk. Tudom hogy nem fogják elhinni azt amit mondani fogok, de én nem olyan vagyok mint az apám. Legalábbis, nem teljesen. Azzal a fiúval személyes ügyem van, és csak beszélni szeretnék vele. De sajnos, nem tudom hogy hol lakik.-Bill kérlelően nézett az emberekre akik látszólag már nem voltak dühösek.Egy fiatalabb fiú halkan megszólalt.
-A város végében lakik egy tanyán.-Mondta egy a jobb oldalra mutatott az ujjával.-Arra felé.
-El tudsz oda vinni?-Kérdezte Bill miközben oldalra döntötte a fejét. Az emberek és a fiú is meglepetten pillantott rá aztán bólintott.
-Akkor gyere.-A katonák Bill mondatától egyből el álltak a fiú útjából a fiú pedig elindult a kocsi felé. Bill egy szó nélkül ült vissza a helyére és őt Andreas követte. A fiú továbbra is ott állt, mozdulatlanul. Néhány másodperc múlva Bill dugta ki a fejét az ajtón és értetlenül pillantott a fiúra.
-Na mi az? Nem jössz?-A fiú meg jobban elképedt, de gyorsan felszállt és Billel szemben foglalt helyet. A kocsi elindult.
-Majd szólj akkor ha ott vagyunk.-Mondta neki Andreas. A fiú bólintott és kifelé irányította a tekintetét, az utat nézve de közben fél szemmel folyton Billre pillantott. Látszólag nem akarta elhinni, hogy egy hintóban utazik vele.
-Mi a neved?-Kérdezte Bill.
-Karl.-Bill csak bólintott és tovább bámult kifelé az ablakon. Az apja nem tudta hogy hova megy és milyen ügyben. Minél közelebb értek a város széléhez, annál nagyobb görcs lett a gyomrában.
-Itt le kell majd fordulni.-Mutatott Karl egy bizonyos irányba. Andreas is kinézett, és amikor ott voltak ahol a fiú mondta jelzett a kocsisnak, aki befordult egy kátyúkkal teli, zötyögős föld útra. A kocsi zötyögött, és lényegesen le lassult. Bill is össze-vissza hánykolódott, és magában vagy három imát elrebegett. Kiengedett egy frusztrált sóhajt, miközben behunyta a szemét. Karl láthatóan természetesnek vette ezt az egészet és jól el szórakozott Bill ügyetlenségén. Bill normális körülmények között ezért a tiszteletlenségért már rég kirúgta volna a hintóból, de most túl ideges volt ahhoz hogy ilyenekkel foglalkozzon.
-Ez az itt.-mutatott Karl a bal irányba. Bill ott egy tanyát látott, ami már eléggé hanyatlásnak indult. Billnek még jobban össze szorult a gyomra a gondolatra, hogy Tom itt élt. Mind a hárman kiléptek a kocsiból és Bill Karl felé fordult.
-Köszönöm a segítséged. És most mehetsz.-ezzel Bill el is fordult és a tanya felé indult néhány katona kíséretében. Közben Andreas oda lépett a fiúhoz és a kezébe nyomott egy zsáknyi ezüst pénzt.
-Tessék. Ez a tied.-Mondta majd ő is a gazdája után ment. Karl mosolyogva fordult meg hogy elmenjen és arra gondolt, hogy ennyi pénzért egy kis segítség abszolút megérte.
****
Gustav Trümper egy begyepesedett és már meglehetősen öreg ember volt. Szakadt és büdös ruhákat hordott, bottal járt, és mindig kalap volt fején. Kellett néhány perc mire kiért a kapuhoz. Ott egy nála fiatalabb és magasabb fiú állt, szép öltözetben. Mivel tél volt vastag, földig érő kabátot viselt, aminek az ujj és a nyak része állat szőrből volt. A haja ki volt engedve és szépen az arca köré fésülve, és a szemét gondosan megcsinált fekete szemfesték keretezte. A gazdagsága már messziről látszott. Oh, szóval egy aranyásó.
-Segíthetek?-Kérdezte elég gorombán. Nem volt kedve holmi elkényeztetett fiúcskákkal foglalkozni akik éppen eltévedtek. Volt egy pár.
-Én Tom Trümpert keresem, és azt mondták hogy itt lakik.-Gustav össze húzta a szemét. Mi köze az ő fiának egy ilyen emberhez?
-Ő a fiam. Miért keresi?
-Beszélni szeretnék vele. Kérem, bemehetek?-Kérdezte a fiú és Gustav ki tárta a karjait, befelé invitálva a fiút. Nagyon furcsállta a helyzetet. Elindultak a katonákkal a Andreassal befelé. Bill még jobban elborzadt a látványtól. A hó ropogott a lábuk alatt. A fákon nem voltak levelek, és a termő földjük be volt fagyva, így csak az állatokból tudtak valami ennivalót vagy pénzt kicsikarni, de az nem volt sok. Legalábbis az nem amit Bill látott. Néhány malac és birka. A ház fala kezdett szét jönni, külön vécéjük volt ami rettenetes szagot árasztott.
-Sajnálom de sem inni sem enni valóval nem tudok önöknek szolgálni.-Mondta cinikusan Gustav. Bill helyet foglalt egy széken. A házban legalább annyira hideg volt min kint.
-Semmi gond.
-Akkor megyek, szólok Tomnak.-Mondta Gustav és Bill csak bólintott. Ez után Gustav elment, és Bill egyedül maradt a szobában, de nem sokáig, mert Tom hamar megjelent az ajtóban. Nem nagyon értette hogy ki keresi, és elsőnek fel sem ismerte Billt. Bill felállt, és már most bocsánat kérően nézett Tom szemeibe. Bill Gustavra nézett.
-Kérem magunkra tudna minket hagyni?-Kérdezte. Gustav csak bólintott és átment egy másik szobába.-Bill belenézett Tom zavarodott szemeibe.
-Szia Tom.-Köszönt neki. Tom kicsit össze húzta a szemöldökét.
-Ismerjük egymást?-Kérdezte. Bill egy kicsit sajnálta azt hogy Tom nem ismeri fel őt, de elismerte, hogy most eléggé máshogy nézett ki.
-Igen. Én. Igen. Én Bill Kaulitz vagyok. -látta hogy Tom mondani akar valamit de gyorsan leintette és folytatta-Igen. Bill Kaulitz vagyok és már találkoztunk. Én...sosem voltam olyan mint a szüleim. Nem utáltam a szegény embereket és meg akartam őket ismerni. Ezért női ruhába bújva kiszöktem. Másnak adtam ki magam. És utána többször is találkoztál velem a tónál. Sajnálom Tom. Hidd el, nem akartam neked hazudni. Nagyon sajnálom de nem mondhattam el. Nem akartam neked hazudni semmiben. Csak sodródtam az árral. Megértem ha most dühös vagy rám. Minden okod megvan rá. De tudd, hogy én egyre jobban kezdtelek megkedvelni és.....azt hiszem hogy talán egy kis vonzalmat éreztem irántad. Bár tudom  hogy ez nem ment fel.-Bill látta Tomon azt a csalódottságot ami miatt muszáj volt lehajtania a fejét. Nem mert a szemébe nézni.
-Szóval te végig tudtad hogy én ki vagyok de én nem tudtam rólad semmit. Mert minden amit mondtál hazugság volt! Ezt nem akarom elhinni...-Tom hitetlennek tűnt és Bill tett egy béna kísérletet és közelebb lépett. Tom nem ment közelebb de nem is ment hátrébb.
-Sajnálom Tom. Nem tudok mást mondani. Elmondhatatlanul sajnálom.
-És akkor most  mi lesz,  hmmm? Minek jöttél ide és mondtad ezt el? Mit akarsz?-Az utolsó mondatot Tom inkább csak sziszegte.
-Tom én...te szeretsz?-mielőtt még bármi mást mondott volna erre mindenképp tudni akarta a választ.
-Én egy lányba szerettem bele. Egy őszinte lányba. Nem egy ilyen undorító aranyásóba aki folyton a szemembe hazudott! Gusztustalan vagy! Rád sem birok nézni! Húzz innen!-Bill könnyes szemekkel bólintott és elindult kifelé. Az ajtóban még utoljára vissza  nézett. A szíve ezer darabra tört attól amit Tom szemében látott. Színtiszta undor és csalódottság.Nagyon fájt neki az amit Tom mondott neki. Hogy nem szereti. De meg tudta érteni. Bár a szíve mélyén remélte, hogy ezt csak dühből mondta.
-Sajnálom. Szeretlek, Tom.-Bár elég hangosan mondta ahhoz hogy Tom is hallja látszólag az arca nem változott, így Bill beszállt a hintóba, és elindult visszafelé. Az volt a terve hogy haza megy és addig sír amíg ki nem száradnak a könny csatornái. És Tomot látszólag ez az egész meg sem hatotta, de belül, legbelül, ő is teljesen össze tört, és nem csak azért mert az ember akibe bele szeretett hazudott neki, hanem azért a nézésért is amit Bill arcán látott..........