Bon Appétit 2.rész
-Szia Bill. Milyen volt a napod?-kérdezte Bill lakótársa, Mike. A fiú nagyon kedves volt vele amikor Billnek nem volt semmije nemcsak befogadta őt, de még a klubban is szerzett neki munkát. Mert igen, nemcsak lakótársak, kollégák is voltak annyi különbséggel hogy Mike pultos volt nem táncos.
-Már megint itt volt.-kezdte Bill bevezetés nélkül. Mike nagyon jó hallgatóság volt így mindent tudott a fiú előéletéről.
-Már megint? Ez nem igaz. És mit akart már megint?-kérdezett újra a fekete fiú miközben a hűtőhöz sétált és kinyitotta azt.
-Na szerinted mit? Azt amit eddig is, békülni akar de kit érdekel már a könyörgése?-mondta Bill miközben nevetett egy kicsit. Komolyan amit a volt férje csinált az már nevetséges volt.
-Hát igen elég régóta elváltak vagytok, lassan neki is tovább kéne lépnie.
-Nekem mondod? Félek hogy ő már sosem fog.
-Reménykedjünk.
-Ja. Ma is mész dolgozni?
-Csak úgy mint mindig.
-Ahh akkor ma este is unatkozni fogok.-állapította meg csalódottan Bill.
-Túléled. Na, én megyek is készülődni néhány óra és indulok.-mondta Mike miközben adott egy barátságos puszit a fehér fiú arcára és utána a szobájába indult.
-Okés, én meg szerintem lefürdök aztán alszok egy kicsit elképesztően fáradt vagyok.-ezután Bill bement a fürdőbe és a beszélgetést lezártnak tekintették.
*****
Mike már jó néhány órája elment és Bill a tévé előtt ült egy kis nassolni valóval lazított. Végig nézett a lakáson. Bill eredetileg nem a gettóban született, nem is ott nőtt fel, az elmúlt egy év körülményei kényszerítették ide, de nem bánta. Mikor kicsi volt a szüleitől csak azt hallotta hogy a feketék milyen rossz emberek és ő mélyen önmagában sosem értette hogy valójában miről beszéltek. Aztán mikor nagyobb lett megértette. Hazamenet gyakran látta ahogy fekete gyerekek zaklatják a fehéreket és fordítva. A világ a feketék ellen fordult és ezt a gyerekek is megszenvedték. Az iskolában kemény szabályok voltak erre vonatkozóan. Fehér nem barátkozott feketével, fekete nem barátkozott fehérrel. Aki megszegte, azt kitaszították. Bill sem mert feketékkel barátkozni, és bizony őt is érték kisebb támadások, de alapból nem sokszor volt ilyen mert ő sosem választott határozott álláspontot a témában. Próbált semleges maradni. És most itt él, itt dolgozott a feketék között. Fekete lakótársa és barátai voltak, és most már örül hogy ide került. Így már legalább tudja hogy az előítéleteknek semmi alapja. Bill szemében egy fekete pont annyit ért mint egy fehér. Még annak ellenére is hogy amikor még új volt a környéken, sokan nem nézték jó szemmel a jelenlétét és amikor sétál az utcán akkor még mindig sokan megbámulták, de ő nem hibáztatta őket. Tudta jól, hogy ha ő látott volna a saját környékén egy feketét mondjuk 15 éves korában akkor ő is ugyanúgy megbámulta volna őt. Miközben Bill ilyen jól elmerengett megszólalt a mobilja. Bill össze ráncolta a homlokát amikor meglátta hogy kinek a neve villog a kijelzőn.
-Szia Sido.-szólt bele Bill a telefonba talán egy kicsit bizonytalanul. Sido az ex férje legjobb barátja volt, és nem értette hogy miért keresi őt.
-Szia szivi.-szólt bele ugyanaz a mély férfi hang mint aki délután is megszólította Billt. Bill el sem akarta hinni.
-Hmm, szép próbálkozás nem mondom. Tudtad jól hogy Sido-val mennyire nem bírtuk egymást ezért meg fogok lepődni amikor meglátom hogy ő hív és minden képen fel fogom venni. És azt is tudod hogy neked sosem venném föl.
-Oh, igen Bill. Sosem fogom tudni átverni azt az éles eszedet.-mondta a volt férje gúnyosan.
-Jézusom, és el sem hiszem hogy Sido ezt engedte neked! Mindegy, mondd mit akarsz.
-Meg akartam kérdezni hogy nem gondoltad-e meg magad az ebéddel kapcsolatban. Szerintem jó ötlet.
-Bushido, nem. Nem tudom hogy hányszor mondjam még. Nem vagyok rád kíváncsi. Ezek után már nem. És ha a szüleim még nálam is jobban szeretnek téged, akkor arra nem tudok mást mondani csak azt hogy dugd fel őket a seggedbe és hagyj engem békén egy életre ezzel a témával.-Mielőtt még az idősebb férfi bármit is mondhatott volna Bill rátette a telefont és remélte hogy ezzel lezártnak tekinthetik a dolgot és Bushido nem fog újra felbukkanni, bár tudta hogy úgyis felfog.
*****
-Na? Mi a helyzet haver?-kérdezte Sido miközben újabb italt töltött magának és a legjobb barátjának. Évek óta, minden pénteken össze jönnek és isznak. Egyik héten Sidónál másikon Bushidoéknál. Sido őszintén örült hogy barátja életéből végre kilépett a fekete hajú fiú, de most kölcsön adta neki a mobilját hogy felhívja az exét.
-Lerakta mint mindig.-könyvelte el a férfi az újabb vereségét, de még ezek után sem volt hajlandó feladni.
-Ne csodálkozz. Mondtam már vagy ezerszer hogy hagyd ott végre azt a ribancot és lépj tovább. Most úgyis egy sztriptíz bárban dolgozik biztos átment rajta a gettó fele és tuti hogy össze szedett valami kórságot. Fúj, nem is értem hogy miért tartottam meg a számát, előtte is csak azért volt meg hogyha túl részegek leszünk ahhoz hogy haza menjünk egy buli után akkor legyen valaki aki hazavisz.-ezen mindketten nevettek. Sido komolyan nem bírta Billt. Ő és Bushido régebb óta voltak haverok minthogy Bill felbukkant volna és meg volt győződve arról hogy a fiú szándékosan meg akarta változtatni a barátját. Az esküvőt sem pártolta annyira, de amikor Bushido őt kérte fel tanúnak,tudta, hogy muszáj lesz elmennie. Emlékszik, miss hercegnő annak sem örült ha Bushidoval túl sokszor mentek el inni vagy ha náluk ittak. Ő azt akarta hogy a barátja csak neki éljen. Sido szerint legalábbis. A válás után még jobban megutálta azért amit tett. Azért mert a legjobb barátja szenved miatta, folyton utána rohangál és azért töri magát hogy a fiatal fiú megbocsásson neki, erre ő mit tesz? Ahelyett,hogy tovább lépne és adna Bushido-nak egy második esélyt ahelyett beállt sztriptizelni a gettóba. Ő ilyen gyorsan túl lépett 3 évnyi házasságon és ki tudja hogy azóta kivel feküdt össze. Sido számára ez gyomor forgató volt. Ő már rengetegszer mondta a haverjának hogy ne csináljon magából hülyét és adja fel végre, de Bushido hajthatatlan volt a témában.
-Sido, te is tudod jól hogy ez nem ilyen egyszerű. Szerettem Billt, tudod jól.
-Én tudom haver hidd el de nyisd már ki a szemed egy kicsit. Ez a kurva már nem szeret. Sőt sosem szeretett. Végig csak a faszra és a pénzre ment.
-Sido még hinnék is neked ha nem tudnám hogy Bill milyen valójában. Tudom hogy szeretett, hogy szeret és vissza fogom szerezni. Figyelj szerinted az én hibám az ami történt?
-Hibáztál. De ez nem akkora hiba amit ne lehetne megbocsájtani és ami miatt el kéne válni. Túlreagálta.
-Ja, szerintem is. Nem nagyon tudom hogy mit csináljak.-Bushido elveszettnek tűnt.
-Hát, én már néhányszor elmondtam hogy én mit csinálnék de úgysem hallgatsz rám.
-Mert ez nem úgy működik hogy 3 évet csak úgy elengedek egy hibáért.
-Ő azért elég gyorsan elengedte.-húzta el a száját Sido
-Mindegy. Van neki egy ajándékom is, de fogalmam sincs hogy hogy adjam oda neki. Valszeg ha megint meglátna kihívná rám a rendőröket és a telefonban meg sem hallgat.
-Figyelj tesó. A klubban ahol dolgozik van egy haverom. Kidobó. Ha akarod akkor oda adom neki hogy adja oda Billnek és meglátjuk hogy arra mit lép.-mondta neki Sido miközben kicsit hátba veregette a barátját. Nem szerette Bushidot szomorúnak látni. Főleg nem szerelem miatt. Bill előtt Bushido senkiért sem futott. Ha az illető szakítani akart, hát had menjen. Rengeteg kapcsolata volt. És sosem volt egy hűséges típus. Amikor legutóbb a haverja nagyon maga alatt volt az az idő volt amikor meghalt az édesanyja. A Billel való esküvője előtt 3 hónappal halt meg. Az esküvő után szinte egyből jött a temetés. Billnek sosem volt jó kapcsolata a férfi családjával, főleg az anyjával. Így mikor értesült a hírről, látszólag nem törte le annyira mint a vőlegényét és nem is nagyon foglalkozott azzal hogy esetleg Bushidot vigasztalja. Önző.
-Oda adná? Ez szuper köszi haver.-Bushido izgatottan felugrott és egy kis dobozt húzott elő a zsebéből amit át is adott Sidonak.
-Igazán semmiség.-pacsiztak össze a haverok
*****
-Ez meg mi a szar?-kérdezte Bill teljesen ledöbbenve. Éppen egy vendéggel cseverészett amikor oda lépett hozzá a klubb egyik kidobója és egy kis dobozt adott neki és azt mondta hogy ezt az ex férje küldi neki. Mindezt több vendég füle hallatára. A helyzet Bill számára több volt, mint kínos.
-Hogy talált meg téged?-vonta kérdőre Bill a kidobót elég indulatosan.
-Héj kölyök, nyugi. Nekem Sido adta azt mondta hogy az egyik haverjának vagy az exe. Csak szívességet tettem nekik.-védekezett feltett kezekkel az őr
-Szuper. Az egész kibaszott banda össze játszott ellenem? Istenem hagyjatok már békén!!- kiabált Bill. Már nem bírta tovább. Bushido már beszivárgott a munka helyére is. Nem bírt tovább ott maradni, egyenesen nagybátyja irodájába vezetett az utja. Vele nem volt túl jó kapcsolata leginkább főnök-alkalmazott kapcsolatuk volt de Tom volt az egyetlen aki mellette állt amikor Bill úgy döntött hogy nem bírja tovább és elválik. Mindenki más a családjából ellene fordult. Tom nem. És amikor Mike említette neki hogy nincs munkája Tom egyből befogadta. Bill nem tudott neki elég hálás lenni ezért. És tudta hogy Tom az egyetlen a világon aki tényleg érti hogy mi zajlik le Billben minden egyes alkalommal amikor felbukkan a volt férje. Zaklatottan nyitotta ki az ajtót, és amikor Tom látta hogy ki lépett be egyből abba hagyta a papírok kitöltését.
-Tom beszélnünk kell.-mondta Bill gondterhelten miközben leült egy székre Tommal szemben. Ő csak el akarta felejteni Bushidót és azt a 3 évet amit arra a rohadékra pazarolt. De Bushido nem hagyta annyiban. Egyre jobban lehúzta ez a dolog.
-Azt látom. Mi történt?-kérdezte Tom miközben kicsit előre dőlt és az összes figyelmét Billre összpontosította.
-Bushido történt. Már megint.-mondta Bill miközben felemelte a kis dobozt és az asztalra dobta. Tom óvatosan kinyitotta és aztán vágott egy érdekes fejet.
-Megnézted már?-Bill megrázta a fejét.
-És szeretnéd látni?-újabb fej rázás.
-De szereted, nem?-Bill erre csak megvonta a vállát.
-Bill, ezt most vissza adom. Tudom hogy én voltam az aki melletted állt a válás alatt, de látom hogy még szereted. És ezek alapján ő is téged. És küzd érted. Szerintem még ne bocsáss meg neki, de ne is lökd el magadtól olyan hevesen. Menj haza és gondolkozz, oké? Ma elmehetsz hamarabb.-mondta Tom együttérzően miközben az ujjait gyengéden Bill csuklójára fonta. Igen, Tom nagyon empatikus volt főleg akkor ha Billről volt szó.
-Köszönöm Tom. Mindent.-Bill fel állt és az ajtóhoz indult amikor Tom utána szólt így megfordult.
-Egyébként is beszélni akartam veled valamiről.
-Miről van szó?-Tom össze ráncolta a szemöldökét és kicsit lejjebb hajtotta a fejét. Utána hosszú csend állt be közéjük. Aztán Tom újra felnézett és kimondta.
-Bill. Nagyon sajnálom de el adtam a klubbot. És ami azt illeti, már meg is vették. 1 hónap múlva új főnököd lesz.-Bill elképedt és a keze lecsúszott a kilincsről.
-Már megint itt volt.-kezdte Bill bevezetés nélkül. Mike nagyon jó hallgatóság volt így mindent tudott a fiú előéletéről.
-Már megint? Ez nem igaz. És mit akart már megint?-kérdezett újra a fekete fiú miközben a hűtőhöz sétált és kinyitotta azt.
-Na szerinted mit? Azt amit eddig is, békülni akar de kit érdekel már a könyörgése?-mondta Bill miközben nevetett egy kicsit. Komolyan amit a volt férje csinált az már nevetséges volt.
-Hát igen elég régóta elváltak vagytok, lassan neki is tovább kéne lépnie.
-Nekem mondod? Félek hogy ő már sosem fog.
-Reménykedjünk.
-Ja. Ma is mész dolgozni?
-Csak úgy mint mindig.
-Ahh akkor ma este is unatkozni fogok.-állapította meg csalódottan Bill.
-Túléled. Na, én megyek is készülődni néhány óra és indulok.-mondta Mike miközben adott egy barátságos puszit a fehér fiú arcára és utána a szobájába indult.
-Okés, én meg szerintem lefürdök aztán alszok egy kicsit elképesztően fáradt vagyok.-ezután Bill bement a fürdőbe és a beszélgetést lezártnak tekintették.
*****
Mike már jó néhány órája elment és Bill a tévé előtt ült egy kis nassolni valóval lazított. Végig nézett a lakáson. Bill eredetileg nem a gettóban született, nem is ott nőtt fel, az elmúlt egy év körülményei kényszerítették ide, de nem bánta. Mikor kicsi volt a szüleitől csak azt hallotta hogy a feketék milyen rossz emberek és ő mélyen önmagában sosem értette hogy valójában miről beszéltek. Aztán mikor nagyobb lett megértette. Hazamenet gyakran látta ahogy fekete gyerekek zaklatják a fehéreket és fordítva. A világ a feketék ellen fordult és ezt a gyerekek is megszenvedték. Az iskolában kemény szabályok voltak erre vonatkozóan. Fehér nem barátkozott feketével, fekete nem barátkozott fehérrel. Aki megszegte, azt kitaszították. Bill sem mert feketékkel barátkozni, és bizony őt is érték kisebb támadások, de alapból nem sokszor volt ilyen mert ő sosem választott határozott álláspontot a témában. Próbált semleges maradni. És most itt él, itt dolgozott a feketék között. Fekete lakótársa és barátai voltak, és most már örül hogy ide került. Így már legalább tudja hogy az előítéleteknek semmi alapja. Bill szemében egy fekete pont annyit ért mint egy fehér. Még annak ellenére is hogy amikor még új volt a környéken, sokan nem nézték jó szemmel a jelenlétét és amikor sétál az utcán akkor még mindig sokan megbámulták, de ő nem hibáztatta őket. Tudta jól, hogy ha ő látott volna a saját környékén egy feketét mondjuk 15 éves korában akkor ő is ugyanúgy megbámulta volna őt. Miközben Bill ilyen jól elmerengett megszólalt a mobilja. Bill össze ráncolta a homlokát amikor meglátta hogy kinek a neve villog a kijelzőn.
-Szia Sido.-szólt bele Bill a telefonba talán egy kicsit bizonytalanul. Sido az ex férje legjobb barátja volt, és nem értette hogy miért keresi őt.
-Szia szivi.-szólt bele ugyanaz a mély férfi hang mint aki délután is megszólította Billt. Bill el sem akarta hinni.
-Hmm, szép próbálkozás nem mondom. Tudtad jól hogy Sido-val mennyire nem bírtuk egymást ezért meg fogok lepődni amikor meglátom hogy ő hív és minden képen fel fogom venni. És azt is tudod hogy neked sosem venném föl.
-Oh, igen Bill. Sosem fogom tudni átverni azt az éles eszedet.-mondta a volt férje gúnyosan.
-Jézusom, és el sem hiszem hogy Sido ezt engedte neked! Mindegy, mondd mit akarsz.
-Meg akartam kérdezni hogy nem gondoltad-e meg magad az ebéddel kapcsolatban. Szerintem jó ötlet.
-Bushido, nem. Nem tudom hogy hányszor mondjam még. Nem vagyok rád kíváncsi. Ezek után már nem. És ha a szüleim még nálam is jobban szeretnek téged, akkor arra nem tudok mást mondani csak azt hogy dugd fel őket a seggedbe és hagyj engem békén egy életre ezzel a témával.-Mielőtt még az idősebb férfi bármit is mondhatott volna Bill rátette a telefont és remélte hogy ezzel lezártnak tekinthetik a dolgot és Bushido nem fog újra felbukkanni, bár tudta hogy úgyis felfog.
*****
-Na? Mi a helyzet haver?-kérdezte Sido miközben újabb italt töltött magának és a legjobb barátjának. Évek óta, minden pénteken össze jönnek és isznak. Egyik héten Sidónál másikon Bushidoéknál. Sido őszintén örült hogy barátja életéből végre kilépett a fekete hajú fiú, de most kölcsön adta neki a mobilját hogy felhívja az exét.
-Lerakta mint mindig.-könyvelte el a férfi az újabb vereségét, de még ezek után sem volt hajlandó feladni.
-Ne csodálkozz. Mondtam már vagy ezerszer hogy hagyd ott végre azt a ribancot és lépj tovább. Most úgyis egy sztriptíz bárban dolgozik biztos átment rajta a gettó fele és tuti hogy össze szedett valami kórságot. Fúj, nem is értem hogy miért tartottam meg a számát, előtte is csak azért volt meg hogyha túl részegek leszünk ahhoz hogy haza menjünk egy buli után akkor legyen valaki aki hazavisz.-ezen mindketten nevettek. Sido komolyan nem bírta Billt. Ő és Bushido régebb óta voltak haverok minthogy Bill felbukkant volna és meg volt győződve arról hogy a fiú szándékosan meg akarta változtatni a barátját. Az esküvőt sem pártolta annyira, de amikor Bushido őt kérte fel tanúnak,tudta, hogy muszáj lesz elmennie. Emlékszik, miss hercegnő annak sem örült ha Bushidoval túl sokszor mentek el inni vagy ha náluk ittak. Ő azt akarta hogy a barátja csak neki éljen. Sido szerint legalábbis. A válás után még jobban megutálta azért amit tett. Azért mert a legjobb barátja szenved miatta, folyton utána rohangál és azért töri magát hogy a fiatal fiú megbocsásson neki, erre ő mit tesz? Ahelyett,hogy tovább lépne és adna Bushido-nak egy második esélyt ahelyett beállt sztriptizelni a gettóba. Ő ilyen gyorsan túl lépett 3 évnyi házasságon és ki tudja hogy azóta kivel feküdt össze. Sido számára ez gyomor forgató volt. Ő már rengetegszer mondta a haverjának hogy ne csináljon magából hülyét és adja fel végre, de Bushido hajthatatlan volt a témában.
-Sido, te is tudod jól hogy ez nem ilyen egyszerű. Szerettem Billt, tudod jól.
-Én tudom haver hidd el de nyisd már ki a szemed egy kicsit. Ez a kurva már nem szeret. Sőt sosem szeretett. Végig csak a faszra és a pénzre ment.
-Sido még hinnék is neked ha nem tudnám hogy Bill milyen valójában. Tudom hogy szeretett, hogy szeret és vissza fogom szerezni. Figyelj szerinted az én hibám az ami történt?
-Hibáztál. De ez nem akkora hiba amit ne lehetne megbocsájtani és ami miatt el kéne válni. Túlreagálta.
-Ja, szerintem is. Nem nagyon tudom hogy mit csináljak.-Bushido elveszettnek tűnt.
-Hát, én már néhányszor elmondtam hogy én mit csinálnék de úgysem hallgatsz rám.
-Mert ez nem úgy működik hogy 3 évet csak úgy elengedek egy hibáért.
-Ő azért elég gyorsan elengedte.-húzta el a száját Sido
-Mindegy. Van neki egy ajándékom is, de fogalmam sincs hogy hogy adjam oda neki. Valszeg ha megint meglátna kihívná rám a rendőröket és a telefonban meg sem hallgat.
-Figyelj tesó. A klubban ahol dolgozik van egy haverom. Kidobó. Ha akarod akkor oda adom neki hogy adja oda Billnek és meglátjuk hogy arra mit lép.-mondta neki Sido miközben kicsit hátba veregette a barátját. Nem szerette Bushidot szomorúnak látni. Főleg nem szerelem miatt. Bill előtt Bushido senkiért sem futott. Ha az illető szakítani akart, hát had menjen. Rengeteg kapcsolata volt. És sosem volt egy hűséges típus. Amikor legutóbb a haverja nagyon maga alatt volt az az idő volt amikor meghalt az édesanyja. A Billel való esküvője előtt 3 hónappal halt meg. Az esküvő után szinte egyből jött a temetés. Billnek sosem volt jó kapcsolata a férfi családjával, főleg az anyjával. Így mikor értesült a hírről, látszólag nem törte le annyira mint a vőlegényét és nem is nagyon foglalkozott azzal hogy esetleg Bushidot vigasztalja. Önző.
-Oda adná? Ez szuper köszi haver.-Bushido izgatottan felugrott és egy kis dobozt húzott elő a zsebéből amit át is adott Sidonak.
-Igazán semmiség.-pacsiztak össze a haverok
*****
-Ez meg mi a szar?-kérdezte Bill teljesen ledöbbenve. Éppen egy vendéggel cseverészett amikor oda lépett hozzá a klubb egyik kidobója és egy kis dobozt adott neki és azt mondta hogy ezt az ex férje küldi neki. Mindezt több vendég füle hallatára. A helyzet Bill számára több volt, mint kínos.
-Hogy talált meg téged?-vonta kérdőre Bill a kidobót elég indulatosan.
-Héj kölyök, nyugi. Nekem Sido adta azt mondta hogy az egyik haverjának vagy az exe. Csak szívességet tettem nekik.-védekezett feltett kezekkel az őr
-Szuper. Az egész kibaszott banda össze játszott ellenem? Istenem hagyjatok már békén!!- kiabált Bill. Már nem bírta tovább. Bushido már beszivárgott a munka helyére is. Nem bírt tovább ott maradni, egyenesen nagybátyja irodájába vezetett az utja. Vele nem volt túl jó kapcsolata leginkább főnök-alkalmazott kapcsolatuk volt de Tom volt az egyetlen aki mellette állt amikor Bill úgy döntött hogy nem bírja tovább és elválik. Mindenki más a családjából ellene fordult. Tom nem. És amikor Mike említette neki hogy nincs munkája Tom egyből befogadta. Bill nem tudott neki elég hálás lenni ezért. És tudta hogy Tom az egyetlen a világon aki tényleg érti hogy mi zajlik le Billben minden egyes alkalommal amikor felbukkan a volt férje. Zaklatottan nyitotta ki az ajtót, és amikor Tom látta hogy ki lépett be egyből abba hagyta a papírok kitöltését.
-Tom beszélnünk kell.-mondta Bill gondterhelten miközben leült egy székre Tommal szemben. Ő csak el akarta felejteni Bushidót és azt a 3 évet amit arra a rohadékra pazarolt. De Bushido nem hagyta annyiban. Egyre jobban lehúzta ez a dolog.
-Azt látom. Mi történt?-kérdezte Tom miközben kicsit előre dőlt és az összes figyelmét Billre összpontosította.
-Bushido történt. Már megint.-mondta Bill miközben felemelte a kis dobozt és az asztalra dobta. Tom óvatosan kinyitotta és aztán vágott egy érdekes fejet.
-Megnézted már?-Bill megrázta a fejét.
-És szeretnéd látni?-újabb fej rázás.
-De szereted, nem?-Bill erre csak megvonta a vállát.
-Bill, ezt most vissza adom. Tudom hogy én voltam az aki melletted állt a válás alatt, de látom hogy még szereted. És ezek alapján ő is téged. És küzd érted. Szerintem még ne bocsáss meg neki, de ne is lökd el magadtól olyan hevesen. Menj haza és gondolkozz, oké? Ma elmehetsz hamarabb.-mondta Tom együttérzően miközben az ujjait gyengéden Bill csuklójára fonta. Igen, Tom nagyon empatikus volt főleg akkor ha Billről volt szó.
-Köszönöm Tom. Mindent.-Bill fel állt és az ajtóhoz indult amikor Tom utána szólt így megfordult.
-Egyébként is beszélni akartam veled valamiről.
-Miről van szó?-Tom össze ráncolta a szemöldökét és kicsit lejjebb hajtotta a fejét. Utána hosszú csend állt be közéjük. Aztán Tom újra felnézett és kimondta.
-Bill. Nagyon sajnálom de el adtam a klubbot. És ami azt illeti, már meg is vették. 1 hónap múlva új főnököd lesz.-Bill elképedt és a keze lecsúszott a kilincsről.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése