A szerelem óceánja 1. rész
Sziasztok. Új sztorit kezdek de ígérem, hogy a többit is be fogom fejezni.
Jó olvasást!
Bill lassan sétált le a lépcsőn. Tudta hogy mi lesz. Amióta az eszét tudta minden farsangkor oda mentek hiába vágyott Bill változatosságra. Elegáns ruhában volt olyanban, ami illet a személyéhez és a társadalmi státuszához. Amikor leért látta, hogy a házvezető asszony ajtót nyit és a kocsijuk vezetője belép az ajtón. Amint a kocsis meglátta Billt meghajolt előtte.
-Ifjú Kaulitz uram, a hintó készen áll az indulásra.-mondta a kocsis. Bill csak bólintott majd teljesen lelépett a lépcsőről és elindult a nappaliba.
-Anyám, apám a hintó megérkezett.-mondta amikor beért a nappaliba. Az apja bólintott majd felállt az anyjával együtt és hárman elindultak a kocsihoz.
-Jól nézel ki.-mondta Billnek az anyja a hintóban ülve.
-Kösz.- válaszolt Bill és tovább nézett ki az ablakon. Csak nézte a farsangot. Mindig ezt csinálta. Gyerekkora óta arról álmodott hogy egyszer majd ő is része lesz annak az ünnepségnek amit ők arisztokraták csak egy vacsorával és semmitmondó beszélgetésekkel ünnepeltek azonban viszont a köznép összegyűlt a téren és mulatoztak. Ittak, nevettek még a farsang legcsúnyább emberét is megválasztották. Bill éveken át ablakoból nézhette csak, viszont ő lett volna a legboldogabb ember a világon ha egyszer elvegyülhetett volna a por nép között. Viszont a szülei nem szerették sem a mulatságot sem az egyszerű embereket. Azt gondolták hogy azért mert ők gazdagok uralkodhatnak bárki felett főleg azok felett, akik szegényebbek voltak náluk. És szent meggyőződésük volt az, hogy csak olyan emberek állhatnak közel hozzájuk és a családjukhoz akik olyanok voltak mint ők. És ezt a világ képet minden áron bele akarták verni a fiuk fejébe. Mindent megtettek annak érdekében, hogy Bill ne találkozzon a szolgákon kívül más egyszerű emberrel és ezért inkább betolták őt egy annyira felnőtt és unalmas világba mint amilyenek ők maguk voltak. És úgy látszott hogy tervük sikerült. A fiukból sikerült örökké kiűzni a mulatság és az egyszerűség iránti vágyat. Legalábbis így látszott. Azonban Bill a szíve mélyén mindig is olyan életre vágyott mint mint amilyen a köznépnek volt.
-Nagyon gondolkozol. Talán gond van?-kérdezte az apja komolyan
-Nem semmi...csak...
-Csak?-kérdezte Jörg.- Azt remélte hogy ha rákérdez akkor Bill előbb elfogja mondani mi bántja törékeny lelkét.
-Apám, nem lehetne legalább egy olyan ünnep amit nem Strausséknál töltünk?
-Úgy tudtam hogy semmi bajod velük. Vagy talán lenne valami baj a lányukkal? Tudod jól, hogy azt el kell mondanod ugyanis a lány ma-holnap a menyasszonyod lesz.-mondta Simone Bill anyja miközben végigsimított Bill karján.
-Igen anyám tudom és semmi bajom Adell-el viszont...már unom ezeket. Nem lehetne hogy egyszer máshol legyünk?
-Nos talán. Hova szeretnél menni?-kérdezte Jörg.
-........a mulatságba-jelentette ki Bill és reménnyel a szívében nézett az apjára de azonnal felváltotta ezt a szomorúság amikor meglátta szülei arcát. Az anyja elsápadt és az apja szinte haragosan nézett rá. A levegő feszült lett. Bill újra kinézett az ablakon.
-Sajnálom. Ígérem hogy többet nem mondok ilyet. Valójában el sem akarok menni! Csak viccnek szántam. Nem tudtam hogy rosszul fog elsülni. Restellem.
-Semmi gond Bill. Ha tényleg vicc, akkor nem gond hisz tudhatod hogy mi mindig megértünk.-mondta Jörg Bill mosolygott, de az a mosoly nem volt valódi.'Ha igazat szolnál, apám, akkor már rég a téren lennék'
-Megérkeztünk..-mondta Simone. Kiszálltak a hintóból és elindultak a hatalmas kastélyszerű házhoz. A Strauss család már tárt karokkal várták őket. Bill meglátta Adell-et és egyből eszébe jutott az amikor először voltak itt és arra hogy az akkor még kislány milyen büszkén vezette körbe őt a házban és hogy Bill milyen izgatott volt. Az a helyzet hogy sosem nézett Adell-re nőként. Persze, szép lány volt nagyon is, de nem tudta magát elképzelni vele. Adell amilyen szép annyira arogáns és lenéző. Persze Billel mindig kedves volt. Bill már egy ideje észre vette, hogy a lány mindig őt nézi és hogy úgy viselkedett vele mintha már együtt lennének. Az a baj hogy ezt a szülők is észre vették. Amikor közölték velük zseniális ötletüket, mi szerint összeakarják őt adni a lánnyal Adell egyből nőiesebb lett és úgy tűnt hogy őszintén örül a kialakult helyzet. Bill pedig csak sodródott az árral. Miután Bill üdvözölte a Strauss szülőket Adell-hez lépett és egy mosoly kíséretében arcon puszilta. Adell elpirult és viszonozta.
-Örülök hogy az idei évet és velem ünnepled Bill.-mosolygott Adell. Zöld ruhát viselt a ami végig strasszokkal volt kirakva különösen a mell részénél. A lány arcát érzékien kifestették és a szőke mesterségesen be göndörített haja a melléig ért.
-Én is örülök annak hogy újra látom kegyedet.
-Akkor esetleg induljunk be és üljünk le enni.-lépett oda Gordon, Adell apja.
-Rendben.-mondta Adell és elindult be. Bill hátra nézett és látta hogy a térről tűzijátékot lőnek. A zene olyan hagos volt egészen a Strauss házig lehetett hallani pedig messze laktak a tértől ahogy minden gazdag a vidéken. Bill percekig nézte a tűzijátékot miközben arról álmodozott hogy milyen lesz bejutni a köznép világába.
-Bill? Nem jössz?-kérdezte Adell. Bill ránézett mire a lány elmosolyodott mire Bill is mosolygott és miközben megfogta a lány kezét elindult a szülők után.'Talán majd egyszer'
Kérdés: Volt/van olyan álmod amit csak azért nem tudsz megvalósítani, mert a szüleid vagy a környezeted hátráltat?
Jó olvasást!
Bill lassan sétált le a lépcsőn. Tudta hogy mi lesz. Amióta az eszét tudta minden farsangkor oda mentek hiába vágyott Bill változatosságra. Elegáns ruhában volt olyanban, ami illet a személyéhez és a társadalmi státuszához. Amikor leért látta, hogy a házvezető asszony ajtót nyit és a kocsijuk vezetője belép az ajtón. Amint a kocsis meglátta Billt meghajolt előtte.
-Ifjú Kaulitz uram, a hintó készen áll az indulásra.-mondta a kocsis. Bill csak bólintott majd teljesen lelépett a lépcsőről és elindult a nappaliba.
-Anyám, apám a hintó megérkezett.-mondta amikor beért a nappaliba. Az apja bólintott majd felállt az anyjával együtt és hárman elindultak a kocsihoz.
-Jól nézel ki.-mondta Billnek az anyja a hintóban ülve.
-Kösz.- válaszolt Bill és tovább nézett ki az ablakon. Csak nézte a farsangot. Mindig ezt csinálta. Gyerekkora óta arról álmodott hogy egyszer majd ő is része lesz annak az ünnepségnek amit ők arisztokraták csak egy vacsorával és semmitmondó beszélgetésekkel ünnepeltek azonban viszont a köznép összegyűlt a téren és mulatoztak. Ittak, nevettek még a farsang legcsúnyább emberét is megválasztották. Bill éveken át ablakoból nézhette csak, viszont ő lett volna a legboldogabb ember a világon ha egyszer elvegyülhetett volna a por nép között. Viszont a szülei nem szerették sem a mulatságot sem az egyszerű embereket. Azt gondolták hogy azért mert ők gazdagok uralkodhatnak bárki felett főleg azok felett, akik szegényebbek voltak náluk. És szent meggyőződésük volt az, hogy csak olyan emberek állhatnak közel hozzájuk és a családjukhoz akik olyanok voltak mint ők. És ezt a világ képet minden áron bele akarták verni a fiuk fejébe. Mindent megtettek annak érdekében, hogy Bill ne találkozzon a szolgákon kívül más egyszerű emberrel és ezért inkább betolták őt egy annyira felnőtt és unalmas világba mint amilyenek ők maguk voltak. És úgy látszott hogy tervük sikerült. A fiukból sikerült örökké kiűzni a mulatság és az egyszerűség iránti vágyat. Legalábbis így látszott. Azonban Bill a szíve mélyén mindig is olyan életre vágyott mint mint amilyen a köznépnek volt.
-Nagyon gondolkozol. Talán gond van?-kérdezte az apja komolyan
-Nem semmi...csak...
-Csak?-kérdezte Jörg.- Azt remélte hogy ha rákérdez akkor Bill előbb elfogja mondani mi bántja törékeny lelkét.
-Apám, nem lehetne legalább egy olyan ünnep amit nem Strausséknál töltünk?
-Úgy tudtam hogy semmi bajod velük. Vagy talán lenne valami baj a lányukkal? Tudod jól, hogy azt el kell mondanod ugyanis a lány ma-holnap a menyasszonyod lesz.-mondta Simone Bill anyja miközben végigsimított Bill karján.
-Igen anyám tudom és semmi bajom Adell-el viszont...már unom ezeket. Nem lehetne hogy egyszer máshol legyünk?
-Nos talán. Hova szeretnél menni?-kérdezte Jörg.
-........a mulatságba-jelentette ki Bill és reménnyel a szívében nézett az apjára de azonnal felváltotta ezt a szomorúság amikor meglátta szülei arcát. Az anyja elsápadt és az apja szinte haragosan nézett rá. A levegő feszült lett. Bill újra kinézett az ablakon.
-Sajnálom. Ígérem hogy többet nem mondok ilyet. Valójában el sem akarok menni! Csak viccnek szántam. Nem tudtam hogy rosszul fog elsülni. Restellem.
-Semmi gond Bill. Ha tényleg vicc, akkor nem gond hisz tudhatod hogy mi mindig megértünk.-mondta Jörg Bill mosolygott, de az a mosoly nem volt valódi.'Ha igazat szolnál, apám, akkor már rég a téren lennék'
-Megérkeztünk..-mondta Simone. Kiszálltak a hintóból és elindultak a hatalmas kastélyszerű házhoz. A Strauss család már tárt karokkal várták őket. Bill meglátta Adell-et és egyből eszébe jutott az amikor először voltak itt és arra hogy az akkor még kislány milyen büszkén vezette körbe őt a házban és hogy Bill milyen izgatott volt. Az a helyzet hogy sosem nézett Adell-re nőként. Persze, szép lány volt nagyon is, de nem tudta magát elképzelni vele. Adell amilyen szép annyira arogáns és lenéző. Persze Billel mindig kedves volt. Bill már egy ideje észre vette, hogy a lány mindig őt nézi és hogy úgy viselkedett vele mintha már együtt lennének. Az a baj hogy ezt a szülők is észre vették. Amikor közölték velük zseniális ötletüket, mi szerint összeakarják őt adni a lánnyal Adell egyből nőiesebb lett és úgy tűnt hogy őszintén örül a kialakult helyzet. Bill pedig csak sodródott az árral. Miután Bill üdvözölte a Strauss szülőket Adell-hez lépett és egy mosoly kíséretében arcon puszilta. Adell elpirult és viszonozta.
-Örülök hogy az idei évet és velem ünnepled Bill.-mosolygott Adell. Zöld ruhát viselt a ami végig strasszokkal volt kirakva különösen a mell részénél. A lány arcát érzékien kifestették és a szőke mesterségesen be göndörített haja a melléig ért.
-Én is örülök annak hogy újra látom kegyedet.
-Akkor esetleg induljunk be és üljünk le enni.-lépett oda Gordon, Adell apja.
-Rendben.-mondta Adell és elindult be. Bill hátra nézett és látta hogy a térről tűzijátékot lőnek. A zene olyan hagos volt egészen a Strauss házig lehetett hallani pedig messze laktak a tértől ahogy minden gazdag a vidéken. Bill percekig nézte a tűzijátékot miközben arról álmodozott hogy milyen lesz bejutni a köznép világába.
-Bill? Nem jössz?-kérdezte Adell. Bill ránézett mire a lány elmosolyodott mire Bill is mosolygott és miközben megfogta a lány kezét elindult a szülők után.'Talán majd egyszer'
Kérdés: Volt/van olyan álmod amit csak azért nem tudsz megvalósítani, mert a szüleid vagy a környezeted hátráltat?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése