A Szerelem Óceánja 5. rész

Sziasztok! Szeretnék bocsánatot kérni azért mert ennyit kellett várni az új részre de mostmár visszatértem és remélem hogy tetszeni fog az új rész. Ja, és bocsi azért is mert ez elég rövidre sikeredett de pár nap múlva jön a folytatást szóval nem kell búsulni :) jó olvasást!



Bill kétségbe volt esve. Már csak pár hét volt hátra az esküvőig és minél több időt töltött Adellel, annál biztosabb volt abban hogy nem akar házasodni. Vagy legalábbis, nem vele. És Tom. Ott volt Tom, aki még nagyobb fejtörést okozott neki mint az esküvő. Nagyon jó barátok lettek és a csókukról azóta sem beszéltek. De Tom még mindig azt hitte hogy Bill lány. Bill pedig a napok múlásával egyre biztosabb  volt abban, hogy Tommal szívesebben házasodna. De ehhez igazi csodára lett volna szükség.
-Min gondolkodsz ennyire?-kérdezte tőle Tom. Jelenleg is annál a tónál voltak ahol először csókolóztak, és éppen beszélgettek minden féléről.
-Hmmm? Oh semmi csak.....ez az esküvő járt a fejemben.
-A Kaulitz esküvő?
-Igen. Hatalmas lesz, és én leszek az egyik pincér. Eléggé fárasztóak a próbák Mrs. Kaulitz azt szeretné, ha minden a tökéletes  lenne, ezért agyon dolgoztat minket.
-Tudod Billi én sajnállak titeket cselédeket. Mármint, igazán nem akarlak megbántani, de ott éltek azokban a hatalmas villákban amiknek a teteje az égig ér mégis.......
-Arra gondolsz hogy mi nem alhatunk selyemmel borított ágyakon és nem ihatunk arany serlegből mert nekünk sikálnunk kell a márvánnyal borított padlót és segítenünk kell a kisasszonyoknak felrakni a több karátos gyémánt nyakláncot?-vágott Tom szavába Bill. Tom felnevetett
-Igen, többek között erre is.
-Na és veled mi a helyzet Tom? Te mit csinálsz amikor nem a tónál kacsázol a kövekkel?-Kérdezte Bill mire mind a ketten nevetni kezdtek
-Hát, ami azt illeti apámnak segítek a földeken.
-Szóval paraszt vagy?-kérdezte Bill mosolyogva
-Nem, inkább egy szerencsétlen aki nem bír a saját lábára állni.-mondta Tom, de közben mosolygott, szóval Bill nem kezdett aggódni.
-Billi........ tudod volt az a csókunk......
-Oh öhm.......hát.......volt
-Én...nem is tudom. Nekem jól esett és szerintem neked de te nem szeretsz róla beszélni. Én csak szeretném ha tudnád hogy nagyon megkedveltelek. És....van valami amit már ki akarok próbálni egy ideje. Szabad?
-Mi az a 'valami'?
-Normálisan. Megcsókolni. Na?-Billnek kikerekedtek a szemei és egy pillanatig megszólalni sem tudott végül aztán puszta kíváncsiságból belement a dologba és bólintott a fejével. Tom át ölelte a fekete derekát és közel vonta magához a csók közben. Először csak sima szájra puszik voltak aztán Tom átcsúsztatta a nyelvét Bill szájába. Bill belenyögött a csókba a karját Tom nyaka köré fonta miközben még mindig csókolták egymást. Bill a fellegekben érezte magát. Percek után váltak el de egyből vissza is hajoltak újabb és újabb csókokért. Miután elváltak egymástól percekig néztek egymás szemébe anélkül, hogy egy szót is szóltak volna. És akkor Billt elkapta a szégyenérzet. Szinte mindig ez volt amikor Tommal volt. Szégyellte, hogy egy ilyen jó kapcsolat hazugságokra épült. Gyorsan felállt a helyéről és elindult haza.
-Szia Tom majd, majd találkozunk egy hét múlva és.....-nem tudta befejezni a mondatot mert Tom a kezénél fogva vissza húzta.
-Billi, múltkor is ez volt. Egyből menekültél. Mi a baj? Van barátod vagy mi? Nyugi, nem fogok haragudni érte csak szeretnélek megérteni.
-Tom, kérlek. Tényleg mennem kell.
-Tudom. Mindig menned kell és midig akkor amikor sarokba vagy szorítva.-Bill hátat fordított  Tomnak és elindult haza, aztán megfordult, visszaszaladt és adott Tomnak egy búcsú csókot.
-Nincs barátom.-mondta még utoljára aztán tényleg elindult haza. Tom nézte a távolodó alakot és elmosolyodott.
'Remélem hogy az a Bill fickó nem fog elvenni tőlem Billi!'gondolta magában nevetve, majd ő is elindult haza,  ugyanis az apja már biztos nagyon várja őt......