Daze 3.rész
Bill sokkoltan csukta be a lakásának ajtaját. Nem tudta elhinni azt amit Patrik mondott neki. Ez az ember tényleg ekkora szörnyeteg volna? Nem hitte el. Rossz volt bevallani, még magának is, de azok alapján amiket hallott erről az emberről még ő is megijedt. 'Le kéne mondanom. Meg kéne mondanom Patriknek, hogy nem tudok ezzel az emberrel foglalkozni. De az gyávaság lenne. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy senki sem lesz majd ezzel az emberrel normálisan beszélni csak én.' Ezek a gondolatok áramlottak Bill fejében miközben bement a fürdőbe és kibontotta a hosszú fekete haját.
-Bazdmeg. Rendben. Megpróbálom. Beszélek vele, és ha valami gáz van, nem vállalom tovább.-mondta a saját tükörképének. Ebben a pillanatban mintha látott volna valakit a háta mögött. Egy raszta, ajakpc-s fiatalembert. A fiú először csak komoran nézett körbe, majd amikor megpillantotta Billt, elmosolyodott és Billre kacsintott. Bill ijedten fordult meg, de a férfi már nem volt ott. Kezébe vette a pisztolyát, amit még Anne adott neki a nyomozás elején és körbe járta a házat de nem talált senkit sem talált a lakásban erőszakos behatolásra sem voltak jelek ráadásul amikor Bill hazaért mindig az volt neki az első hogy bezárja az ajtót. Bill nem hitte el amit látott. Mi volt ez? És hogy jött be ez a fiú? És mit akart? Egyáltalán itt van még? Az a baj, hogy Bill egyik kérdésre sem talált választ. 'Káprázott a szemem. És ha nem? ÁÁ én tuti hogy ma nem alszom itt. Képtelenség.'-gondolta Bill, miközben a fegyvert szorosan a kezében tartva sietett a telefonhoz. Egy csengés. Két csengés. Gyerünk, gyerünk vedd fel!
-Igeeen?-kérdezte Anne álmos hangon.
-Anne nincs időm magyarázkodni ma aludhatnék nálad?
-Hogy mi?
-Anne, ne csináld, majd ott elmondom hogy mi van de légyszi a hadd menjek oda a lakásom most nem biztonságos.
-Oké gyere de siess. Vagy érted menjek?
-Nem kell. Köszi akkor majd érkezem.-mondta Bill majd lerakta a telefont és már ment is a kocsijához.
1 hónappal később:
Hála égnek annak a férfinek az ügyét akit aznap vittek be amikor Billre bízták a február 4.-i gyilkost. Igen az ő ügyét hamar megoldották. Ő ölte meg Amy Way-t és a kislányát puszta féltékenységből. Azóta Bill feszülten várja hogy behívják őt a kapitányságra és közöljék vele, hogy mostantól február az övé-leszögezem, Bill ezt a gyilkost szimplán februárnak hívja.- de egyenlőre még nem érkezett hívás. Arra pedig, hogy egyik este ki volt az a fiú Bill lakásán mai napig nincs rá válasz. De nem jött vissza szóval Bill nem aggódott. Viszont ekkor megcsörrent a telefon.
-Haló?
-Szia Bill Patrik vagyok. Ugye még áll az, hogy te foglalkozol majd a-Igen még áll. Miért elkapták?
-Igen és szeretném ha ma kezdenél
-Rendben.-Bill meglepő módom nem izgult. Inkább kíváncsi volt ennek az embernek az kinézetére. Amikor bement a kapitányságra indult volna a kihallgató terembe de Anne megállította.
-Bill!
-Igen?
-Tudod volt az a raszta hajú fiú akiről meséltél.
-Aha.
-Ömm azt szeretném hogy ne borulj ki nagyon ha bemész a kihallgató szobába.-Bill egy másodperc alatt lesápadt. Tudta, hogy Anne mire céloz, de remélte hogy mégsem az mint amire ő gondol. Elindult a szobába, gombóccal a torkában és sajnos nem tévedett. A székben az a raszta hajú, ajak piercinges fiú ült akit Bill kb 1 hónappal ezelőtt látott a tükrében.
-Jó reggelt nyomozó!-köszönt a fiú.
-Nem vagyok nyomozó.-motyogta Bill miközben a szemét szigorúan a földre szegezte és leült a raszta elé.
-Oké. Egyépként nagyon szép lakása van.-mondta fiú miközben kissé gúnyos mosoly ült ki az arcára. Bill érezte, hogy pír elönti az arcát. 'Basszus Bill uralkodj magadon! Most nem lehetsz gyenge! Amúgy sem, de most semmiképp sem!' gondolta Bill. Megharapta a szája szélét miközben arra tükörre nézett, aminek a másik oldalán Anne és Patrik állt. Nem látta őket, de pontosan tudta jól hogy ott vannak. És ez zavarba hozta. Utálta ha zavarba jön. Nagyon.
-Oh ne aggódjon már tudják hogy a lakásán jártam. Már mindenki tudja. Egyként Tom vagyok.
-Értem. Nos-Nem mondja meg ön is a nevét?-kérdezte Tom félbeszakítva Billt a mondandójában. Bill az egyetemen tanult pszichológiát, és tudta jól, hogy ha túl elutasító lesz, azzal csak kivívja Tom haragját.
-Bill vagyok.
-Milyen Bill?
-Milyen Tom?-kérdezte Bill mire Tom hangosan felnevetett.-Végre van egy ember akinek van humora.-mondta Tom vigyorogva aztán elkomolyodott.
-Érdekes. Járt a lakásomon de a nevem nem tudja.
-Mert akkor még nem volt fontos.
-Jaa és most fontos?
-Hát ja tudja lehet hogy ezzel egyedül vagyok, de szeretem tudni azoknak az embereknek a nevét akiket a közel jövőben meg fogok dugni.-mondta Tom kihívóan mintha csak arra várna hogy Bill kiakadjon. És ezt meg is kapta.
-Mit merészel maga!!????-akadt ki Bill miközben teljesen lesápadt.-Én hetero vagyok!
-Persze persze ne ringassa magát ilyen álmokban kérem.
-Maga mi a francot képzel magáról!? Hogy mer ilyen kijelentést tenni!? Gondoskodni fogok arról, hogy a hátra lévő életét rács töltse!-üvöltött vele Bill miközben felállt. A pír már teljesen elöntötte az arcát. Tom csak nevetett Bill kirohanásán.
-Oké ebből most volt elég!-mondta Anne miközben belépett a szobába és elkezdte Billt a vállánál fogva kivezetni. Bill azon az éjszakán amikor Anne-nál aludt elmondta neki hogy nem vonzódik a nőkhöz. És Anne megértette őt és elfogadta. Bill azóta szó szerint imádja Anne-t. Anne tudta hogy ez Bill gyenge pontja de azt, hogy Tom honnan tudta arról fogalma sem volt. És a jelek szerint Billnek sem.
-Jegyezze meg! Maga többé nem látja majd a napot maximum rácsokon keresztül erről személyesen fogok gondoskodni!-üvöltötte Bill még mindig.
-Szia szívem!-integetett neki Tom.
-Bill nyugodj le! Hülyeség az egész ne foglalkozz vele!-mondta Patrik határozottan.
-Bill. Kiszeretnél szállni?-kérdezte Anne.
-Nem nem akar.-mondta Patrik.
-Uram már megbocsásson de ezt nem maga dönti el. Bill nem rendőr. Nem kellett volna végig hallgatnia ezt. És nem kötelező neki ezek után ezzel az emberrel foglalkoznia. Már az elejétől kezdve szabad volt. Sem én, sem maga nem fogja neki megmondani hogy mikor száll ki. Akkor megy el, amikor ő akar.-mondta Anne Billt védve.
-Nem kell Anne. Folytatom.-mondta Bill miközben kihúzta magát és a kijárat felé indult.
-Bill! Biztos vagy benne?-kérdezte Anne miközben Bill után rohant.
-Igen. Teljesen.-mondta Bill színtelen hangon miközben hátra sem nézett. Anne érezte hogy Billnek most magányra van szüksége ezért még az Exit felirat előtt megállt és nézte ahogy Bill beszáll a kocsijába majd elhajt......
3.rész vége
UI:ahogy ígértem, itt a harmadik rész. Nem tudom hogy ez mennyire hosszú nektek igyekeztem a leghosszabbra elnyújtani. A következő vasárnap hozom a folytatást. :)
-Bazdmeg. Rendben. Megpróbálom. Beszélek vele, és ha valami gáz van, nem vállalom tovább.-mondta a saját tükörképének. Ebben a pillanatban mintha látott volna valakit a háta mögött. Egy raszta, ajakpc-s fiatalembert. A fiú először csak komoran nézett körbe, majd amikor megpillantotta Billt, elmosolyodott és Billre kacsintott. Bill ijedten fordult meg, de a férfi már nem volt ott. Kezébe vette a pisztolyát, amit még Anne adott neki a nyomozás elején és körbe járta a házat de nem talált senkit sem talált a lakásban erőszakos behatolásra sem voltak jelek ráadásul amikor Bill hazaért mindig az volt neki az első hogy bezárja az ajtót. Bill nem hitte el amit látott. Mi volt ez? És hogy jött be ez a fiú? És mit akart? Egyáltalán itt van még? Az a baj, hogy Bill egyik kérdésre sem talált választ. 'Káprázott a szemem. És ha nem? ÁÁ én tuti hogy ma nem alszom itt. Képtelenség.'-gondolta Bill, miközben a fegyvert szorosan a kezében tartva sietett a telefonhoz. Egy csengés. Két csengés. Gyerünk, gyerünk vedd fel!
-Igeeen?-kérdezte Anne álmos hangon.
-Anne nincs időm magyarázkodni ma aludhatnék nálad?
-Hogy mi?
-Anne, ne csináld, majd ott elmondom hogy mi van de légyszi a hadd menjek oda a lakásom most nem biztonságos.
-Oké gyere de siess. Vagy érted menjek?
-Nem kell. Köszi akkor majd érkezem.-mondta Bill majd lerakta a telefont és már ment is a kocsijához.
1 hónappal később:
Hála égnek annak a férfinek az ügyét akit aznap vittek be amikor Billre bízták a február 4.-i gyilkost. Igen az ő ügyét hamar megoldották. Ő ölte meg Amy Way-t és a kislányát puszta féltékenységből. Azóta Bill feszülten várja hogy behívják őt a kapitányságra és közöljék vele, hogy mostantól február az övé-leszögezem, Bill ezt a gyilkost szimplán februárnak hívja.- de egyenlőre még nem érkezett hívás. Arra pedig, hogy egyik este ki volt az a fiú Bill lakásán mai napig nincs rá válasz. De nem jött vissza szóval Bill nem aggódott. Viszont ekkor megcsörrent a telefon.
-Haló?
-Szia Bill Patrik vagyok. Ugye még áll az, hogy te foglalkozol majd a-Igen még áll. Miért elkapták?
-Igen és szeretném ha ma kezdenél
-Rendben.-Bill meglepő módom nem izgult. Inkább kíváncsi volt ennek az embernek az kinézetére. Amikor bement a kapitányságra indult volna a kihallgató terembe de Anne megállította.
-Bill!
-Igen?
-Tudod volt az a raszta hajú fiú akiről meséltél.
-Aha.
-Ömm azt szeretném hogy ne borulj ki nagyon ha bemész a kihallgató szobába.-Bill egy másodperc alatt lesápadt. Tudta, hogy Anne mire céloz, de remélte hogy mégsem az mint amire ő gondol. Elindult a szobába, gombóccal a torkában és sajnos nem tévedett. A székben az a raszta hajú, ajak piercinges fiú ült akit Bill kb 1 hónappal ezelőtt látott a tükrében.
-Jó reggelt nyomozó!-köszönt a fiú.
-Nem vagyok nyomozó.-motyogta Bill miközben a szemét szigorúan a földre szegezte és leült a raszta elé.
-Oké. Egyépként nagyon szép lakása van.-mondta fiú miközben kissé gúnyos mosoly ült ki az arcára. Bill érezte, hogy pír elönti az arcát. 'Basszus Bill uralkodj magadon! Most nem lehetsz gyenge! Amúgy sem, de most semmiképp sem!' gondolta Bill. Megharapta a szája szélét miközben arra tükörre nézett, aminek a másik oldalán Anne és Patrik állt. Nem látta őket, de pontosan tudta jól hogy ott vannak. És ez zavarba hozta. Utálta ha zavarba jön. Nagyon.
-Oh ne aggódjon már tudják hogy a lakásán jártam. Már mindenki tudja. Egyként Tom vagyok.
-Értem. Nos-Nem mondja meg ön is a nevét?-kérdezte Tom félbeszakítva Billt a mondandójában. Bill az egyetemen tanult pszichológiát, és tudta jól, hogy ha túl elutasító lesz, azzal csak kivívja Tom haragját.
-Bill vagyok.
-Milyen Bill?
-Milyen Tom?-kérdezte Bill mire Tom hangosan felnevetett.-Végre van egy ember akinek van humora.-mondta Tom vigyorogva aztán elkomolyodott.
-Érdekes. Járt a lakásomon de a nevem nem tudja.
-Mert akkor még nem volt fontos.
-Jaa és most fontos?
-Hát ja tudja lehet hogy ezzel egyedül vagyok, de szeretem tudni azoknak az embereknek a nevét akiket a közel jövőben meg fogok dugni.-mondta Tom kihívóan mintha csak arra várna hogy Bill kiakadjon. És ezt meg is kapta.
-Mit merészel maga!!????-akadt ki Bill miközben teljesen lesápadt.-Én hetero vagyok!
-Persze persze ne ringassa magát ilyen álmokban kérem.
-Maga mi a francot képzel magáról!? Hogy mer ilyen kijelentést tenni!? Gondoskodni fogok arról, hogy a hátra lévő életét rács töltse!-üvöltött vele Bill miközben felállt. A pír már teljesen elöntötte az arcát. Tom csak nevetett Bill kirohanásán.
-Oké ebből most volt elég!-mondta Anne miközben belépett a szobába és elkezdte Billt a vállánál fogva kivezetni. Bill azon az éjszakán amikor Anne-nál aludt elmondta neki hogy nem vonzódik a nőkhöz. És Anne megértette őt és elfogadta. Bill azóta szó szerint imádja Anne-t. Anne tudta hogy ez Bill gyenge pontja de azt, hogy Tom honnan tudta arról fogalma sem volt. És a jelek szerint Billnek sem.
-Jegyezze meg! Maga többé nem látja majd a napot maximum rácsokon keresztül erről személyesen fogok gondoskodni!-üvöltötte Bill még mindig.
-Szia szívem!-integetett neki Tom.
-Bill nyugodj le! Hülyeség az egész ne foglalkozz vele!-mondta Patrik határozottan.
-Bill. Kiszeretnél szállni?-kérdezte Anne.
-Nem nem akar.-mondta Patrik.
-Uram már megbocsásson de ezt nem maga dönti el. Bill nem rendőr. Nem kellett volna végig hallgatnia ezt. És nem kötelező neki ezek után ezzel az emberrel foglalkoznia. Már az elejétől kezdve szabad volt. Sem én, sem maga nem fogja neki megmondani hogy mikor száll ki. Akkor megy el, amikor ő akar.-mondta Anne Billt védve.
-Nem kell Anne. Folytatom.-mondta Bill miközben kihúzta magát és a kijárat felé indult.
-Bill! Biztos vagy benne?-kérdezte Anne miközben Bill után rohant.
-Igen. Teljesen.-mondta Bill színtelen hangon miközben hátra sem nézett. Anne érezte hogy Billnek most magányra van szüksége ezért még az Exit felirat előtt megállt és nézte ahogy Bill beszáll a kocsijába majd elhajt......
3.rész vége
UI:ahogy ígértem, itt a harmadik rész. Nem tudom hogy ez mennyire hosszú nektek igyekeztem a leghosszabbra elnyújtani. A következő vasárnap hozom a folytatást. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése