Daze 4. rész
Sziasztok. Bocsánat a késésért kicsit sok volt ezen a héten a dolgozat és tanultam mert nem akartam hogy becsússzon egy rossz jegy. Na a lényeg az, hogy meghoztam a 4. részt. Jó olvasást!
Bill pár nappal később ugyanabban a székben, ugyanabban a szobában volt és ugyanazzal a személlyel nézett farkasszemet.
-Szeretné ha bocsánatot kérnék?-kérdezte Tom.
-Miért?-kérdezte teljesen közönyös hangon Bill.
-Hát, tudja, a múltkoriért. Már azt hittem hogy ön elment és kapok majd egy bunkó zsernyákot.
-Csak hogy tisztázzuk most sem maga miatt vagyok itt.
-Hát persze hogy nem.-felelte Tom gúnnyal. Bill szép lassan felhúzta az egyik szemöldökét és így nézett Tomra percekig. Majd színtelen hangon folytatta a "beszélgetést".
-Szóval. Maga tulajdonképpen bevallotta a bűnét.
-Ezt mire alapozza?
-Maga most viccel, ugye? Nos lássuk. A gyilkosságok elkövetése közben néha küldött egy levelet a rendőrségnek amiben bevalotta a gyilkosságokat, földönfutónak nevezte a rendőrséget sőt még azt is elárulta, hogy már megvan-e a következő áldozata vagy sem. Ráadásul amióta elkapták egyáltalán nem izgult, nem félt. Pedig a legtöbb olyan ember aki ártatlan sőt a gyilkosok is izgulni szoktak akkor amikor elkapják őket. De maga nem. Maga szinte már meglepő nyugodsággal viseli a maga körül lévő felhajtást. Miért?
-Igazából nem tagadok semmit. Csak kíváncsi voltam az érveire és meg kell mondjam, le a kalappal maga előtt. A rendőr urakat azért neveztem földönfutóknak, mert hülyék mint a föld. Ahogy látom, itt csak maga rendelkezik abnormálisan magas IQ-val. A rendőrök nem tudtak elkapni annak ellenére, hogy mindig hagytam magam után nyomot ha mást nem, akkor a levelet.
-Miért jó ez magának? Annyi embert megölt és egyik sem érdemelte meg.
-Nekem ez okoz örömöt. Tudom, hogy ez egy olyan ép elméjű embernek mint például maga megérthetetlen. És azt is tudom hogy mire gondol. Arra hogy ez miért okoz örömöt bárkinek. Tisztában vagyok azzal, hogy amit tettem, az sok törvényt felborít és hogy rengeteg embernek okoztam fájdalmat. De megtettem. Nem fogom tagadni mert mindig vállaltam a tetteimért a felelősséget. Ennyi.
-Ha tudta, hogy ezzel szabályt sért és hogy maga miatt emberek szenvedtek és szenvedni fognak akkor miért nem hagyta abba?
-Már mondtam. Ez okoz örömöt. De amúgy arra a kérdésre, hogy ki maga még mindig nem kaptam választ. Rendőr? Agytúrkász? Esetleg mindkettő?
-Pszichológus vagyok.-mondta Bill miközben kihúzta magát. Ő igenis büszke volt erre.
-Akkor mit keres itt? Miért nem a diliházban van?
-Nem úgy volt hogy én kérdezek?-kérdezte Bill egy kis indulattal a hangjában.-Egyépként kérdésére válaszolva, eredetileg elmegyógyintézetben dolgozok de bevontak pár rendőrségi nyomozásba. Tudja mit? Még egy kérdés, aztán elmehet. Rendben?
-Mi a kérdés?
-Miért járt a lakásomon? És engem miért nem ölt meg?
-Sajnálom Mr. Kaulitz hogy aznap annyira megijesztettem magát. Miért jártam ott? Tudtam hogy maga fog velem foglalkozni és tudni akartam hogy hogy néz ki mert nem hinné, de az alvilágban elég híres a neve. Miért nem öltem meg? Ez egyszerű. Maga túl szép ahhoz hogy megöljem.-mondta Tom miközben a tenyerei közé fogta az arcát és idiótán mosolygott Billre. Billnek ugrott egy hatalmasat a gyomra miután Tom bókolt neki. Valójában végig bókolt neki. 'Ez olyan mintha kimondatlanul flörtölne velem'.
-Rendben. Majd folytatjuk ezt az egészet 2 nap múlva. További jó mulatást a cellában.-mondta Bill miközben felállt és elindult kifelé.
-Oh ne aggódjon meglesz. Majd a cellatársammal jól kipletyizzük magát majd megnézünk egy romantikus filmet.-mondta Tom miközben a rendőrök a cellájába vitték. Bill akaratlanul is elnevette magát. Igen Tom határozottan romantikus alkat mi? Meg a fenét! Miután kinevette magát elindult haza, de továbbra is mosolygott. Elégedett volt a mai nappal. Remélte, hogy Tom 2 nap után is ennyire nyílt lesz. Gondolta.....mondjuk Tom a következő találkozásukkor is nyílt volt de akkor egészen máshogy. Ez viszont csak a következő részben fog kiderülni.
4. rész vége
Bill pár nappal később ugyanabban a székben, ugyanabban a szobában volt és ugyanazzal a személlyel nézett farkasszemet.
-Szeretné ha bocsánatot kérnék?-kérdezte Tom.
-Miért?-kérdezte teljesen közönyös hangon Bill.
-Hát, tudja, a múltkoriért. Már azt hittem hogy ön elment és kapok majd egy bunkó zsernyákot.
-Csak hogy tisztázzuk most sem maga miatt vagyok itt.
-Hát persze hogy nem.-felelte Tom gúnnyal. Bill szép lassan felhúzta az egyik szemöldökét és így nézett Tomra percekig. Majd színtelen hangon folytatta a "beszélgetést".
-Szóval. Maga tulajdonképpen bevallotta a bűnét.
-Ezt mire alapozza?
-Maga most viccel, ugye? Nos lássuk. A gyilkosságok elkövetése közben néha küldött egy levelet a rendőrségnek amiben bevalotta a gyilkosságokat, földönfutónak nevezte a rendőrséget sőt még azt is elárulta, hogy már megvan-e a következő áldozata vagy sem. Ráadásul amióta elkapták egyáltalán nem izgult, nem félt. Pedig a legtöbb olyan ember aki ártatlan sőt a gyilkosok is izgulni szoktak akkor amikor elkapják őket. De maga nem. Maga szinte már meglepő nyugodsággal viseli a maga körül lévő felhajtást. Miért?
-Igazából nem tagadok semmit. Csak kíváncsi voltam az érveire és meg kell mondjam, le a kalappal maga előtt. A rendőr urakat azért neveztem földönfutóknak, mert hülyék mint a föld. Ahogy látom, itt csak maga rendelkezik abnormálisan magas IQ-val. A rendőrök nem tudtak elkapni annak ellenére, hogy mindig hagytam magam után nyomot ha mást nem, akkor a levelet.
-Miért jó ez magának? Annyi embert megölt és egyik sem érdemelte meg.
-Nekem ez okoz örömöt. Tudom, hogy ez egy olyan ép elméjű embernek mint például maga megérthetetlen. És azt is tudom hogy mire gondol. Arra hogy ez miért okoz örömöt bárkinek. Tisztában vagyok azzal, hogy amit tettem, az sok törvényt felborít és hogy rengeteg embernek okoztam fájdalmat. De megtettem. Nem fogom tagadni mert mindig vállaltam a tetteimért a felelősséget. Ennyi.
-Ha tudta, hogy ezzel szabályt sért és hogy maga miatt emberek szenvedtek és szenvedni fognak akkor miért nem hagyta abba?
-Már mondtam. Ez okoz örömöt. De amúgy arra a kérdésre, hogy ki maga még mindig nem kaptam választ. Rendőr? Agytúrkász? Esetleg mindkettő?
-Pszichológus vagyok.-mondta Bill miközben kihúzta magát. Ő igenis büszke volt erre.
-Akkor mit keres itt? Miért nem a diliházban van?
-Nem úgy volt hogy én kérdezek?-kérdezte Bill egy kis indulattal a hangjában.-Egyépként kérdésére válaszolva, eredetileg elmegyógyintézetben dolgozok de bevontak pár rendőrségi nyomozásba. Tudja mit? Még egy kérdés, aztán elmehet. Rendben?
-Mi a kérdés?
-Miért járt a lakásomon? És engem miért nem ölt meg?
-Sajnálom Mr. Kaulitz hogy aznap annyira megijesztettem magát. Miért jártam ott? Tudtam hogy maga fog velem foglalkozni és tudni akartam hogy hogy néz ki mert nem hinné, de az alvilágban elég híres a neve. Miért nem öltem meg? Ez egyszerű. Maga túl szép ahhoz hogy megöljem.-mondta Tom miközben a tenyerei közé fogta az arcát és idiótán mosolygott Billre. Billnek ugrott egy hatalmasat a gyomra miután Tom bókolt neki. Valójában végig bókolt neki. 'Ez olyan mintha kimondatlanul flörtölne velem'.
-Rendben. Majd folytatjuk ezt az egészet 2 nap múlva. További jó mulatást a cellában.-mondta Bill miközben felállt és elindult kifelé.
-Oh ne aggódjon meglesz. Majd a cellatársammal jól kipletyizzük magát majd megnézünk egy romantikus filmet.-mondta Tom miközben a rendőrök a cellájába vitték. Bill akaratlanul is elnevette magát. Igen Tom határozottan romantikus alkat mi? Meg a fenét! Miután kinevette magát elindult haza, de továbbra is mosolygott. Elégedett volt a mai nappal. Remélte, hogy Tom 2 nap után is ennyire nyílt lesz. Gondolta.....mondjuk Tom a következő találkozásukkor is nyílt volt de akkor egészen máshogy. Ez viszont csak a következő részben fog kiderülni.
4. rész vége
Megjegyzések
Megjegyzés küldése